Olyanok lettünk, mint a verembe esett állatok

Stigma, sorscsapás, büntetés - nincs és sosem volt jó marketingje a pszichiátriának.

Buda Béla professzor tegnap megjelent könyve, Az elme gyógyítása, történeti összefoglaló és erős kritika egyben. A vele készült interjúban többek közt elmondta, régen inkább a kórházon belüli hatalmi viszonyok döntöttek a pszichiátria kárára, most az általános gazdasági recesszió. 2006-ban, amikor a reform az állam számára túltengőnek látszó egészségügyet próbálta átalakítani, a szokott módon, minden idők bevált gyakorlatát követve, a legkisebb társadalmi ellenállást jelentő ellátási ágnál, a pszichiátriánál kezdte. Így radikálisan csökkent az ágyak száma mindenütt: a rendszer elsőként az alkohollal, droggal foglalkozó részlegeket, osztályokat dobta oda.

- Ez sem újdonság, a szocializmusban is bevált gyakorlat volt, hogy ha valahol felépült egy kórház, korszerű elmeosztállyal, rövid időn belül rájöttek az illetékesek: nem kell ezeknek a betegeknek ennyire kényelmesen gyógyulniuk, megfelezték hát a teret, és belgyógyászati ágyakat teremtettek a helyén. Amikor megszüntették a Lipótot, Buda Béla szerint az arra volt példa, hogy itt tényleg mindent meg lehet csinálni. Akkor határozta el, hogy ír a témáról, amikor 2008-ban bezárták az Országos Addiktológiai Intézetet is. Úgy érezte, a szakma nem tud összefogni, hiszen a pszichiátria rétegződött - a vezetők kapcsolata a gyógyszeriparral társadalmi, gazdasági befolyást jelent, és ez nem teszi őket érdekeltté az egész szakterület képviseletében, kivált olyan ágazatokkal nem azonosultak, mint az alkoholisták és a drogosok kezelése.

- És mivel nem tudtunk összefogni, olyanok lettünk, mint a verembe esett állatok a népmesében, amelyek, ha megéheznek, mindig a leggyengébbet áldozzák fel ideológiai alapon: a róka szebb, mint a nyúl, együk meg hát a nyulat, de az is tudni való volt, hogy előbb-utóbb a róka is sorra kerül majd – tette hozzá a professzor.