Önfegyelem és zárkózottság

Öngyilkosság, depresszió, szenvedélybetegségek fenyegetik az orvosokat.

A mind gyakoribb kritika, a presztízsveszteség, a szaporodó műhibaperek csak növelik a lelki terheket, amelyeket a doktorok nem tanultak meg kezelni. Egy fiatal, onkológus jelölt doktornő, aki már négy éve dolgozik, s úgy érzi, most már valamennyire felvértezte magát a csalódásokkal szemben. Elmondta, az első év pokoli volt, éjszakái mentek rá a sok bizonytalanságra, hogy vajon jól döntött-e, s mit tegyen, ha téved. Ma is ez okozza a legtöbb feszültséget. Azzal kénytelen megbarátkozni az ember, hogy időnként tehetetlen. A doktornő azt mondja, az azonban sokkal nagyobb baj, ha hibázik. Szerinte a férfiak nemigen beszélnek a vívódásaikról, míg a nők hisztisek és ingerlékenyek lesznek, ha a munkahelyükön gondjaik adódnak. Jó lett volna, ha ezeknek a helyzetek feloldását is tanítják az egyetemen.

Egy nemzetközi kutatásban részt vevő orvosok bevallották, megbélyegzésnek éreznék, ha kiderülne, hogy nehezen kezelhető lelki problémákkal küzdenek. Ha a gondok már elviselhetetlenné válnak, könnyen jutnak gyógyszerhez, végső esetben pontosan tudják, mennyi kapszulát kell bevenniük. „Inkább kockáztatod az egészséged, mint a karriered. Minden orvos tudja, hogy a legegyszerűbb meghalni" - nyilatkozta az egyik, depresszióval küzdő sebész.

Az önfegyelem és a zárkózottság az, amit az orvos megtanul, mire megszerzi a diplomáját. Dr. Túry Ferenc, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének igazgatója munkatársaival itthon több száz orvost, köztük kétszáz pszichiátert, illetve hallgatót kérdezett meg, hogy képet kapjon életükről.

Kiderült: az orvosok mindössze tíz százaléka él a pihenőidővel, alig-alig olvasnak kedvtelésből, nemigen mennek színházba, nem nagyon élnek az „igazi", a munkától független szabadsággal. Az intézet munkatársai évek óta kutatják az orvosok lelkiállapotát és egészségét, nem véletlen, hogy a férfi orvosok öngyilkossági aránya háromszor, a nőké ötször magasabb, mint az átlag, s a nők 10 évvel rövidebb élettartamra számíthatnak, mint kortársaik. A férfiaknak a betegekkel való kapcsolat és a műhibák okozzák a legtöbb szorongást, illetve, hogy esetleg képtelenek meggyógyítani betegüket. A hallgatók és az orvosok harminc százalékának lesznek komolyabb pszichológiai problémái, s csak úgy a tizedük keres pszichiátriai segítséget - félnek a megbélyegzéstől.

A leggyakoribb problémák a depresszió, az öngyilkosság és a szenvedélyfüggőség. Az orvostanhallgatók túlnyomó többsége fogyaszt rendszeresen alkoholt, 11-23 százalékuk nagy mennyiségben, 6,5 százalékuknak az alkoholizmus komoly veszélyt jelent. Az egyetem elvégzése után a rezidensek egyharmada, az orvosnők negyven százaléka szenved depressziós tünetektől - idézi tanulmányát Túry Ferenc, aki szerint e körben az öngyilkosság a balesetek utáni második leggyakoribb halálok az orvosok és orvostanhallgatók között. A Magatartás-tudományi Intézet kutatói szerint az egészségügyben dolgozók egyre erősebb stressznek vannak kitéve: csökkent a szakmai presztízsük, egyre kevesebben vannak, miközben a munka mennyisége nőtt.