Öngyilkosok országa lettünk? | Weborvos

Negyven százalékkal nőtt a 24 év alattiak körében elkövetett öngyilkosságok száma 2009-ben az előző évhez képest.

Ennek legfőbb oka, hogy tizenötezer kiskorúra csupán egy gyermekpszichiáter jut Magyarországon. Bár a hazánkban élő kétmilliónyolcvanezer gyermekből legalább félmilliónak lenne szüksége segítségre, hogy mentálisan egészséges felnőtté váljon, csupán tizennyolcezer a gyermekpszichiátriai gondozásban nyilvántartottak száma. Ennek fő oka az, hogy rendkívül alacsony a gyermekpszichiáterek és a szakellátóhelyek száma.

Megdöbbentő adat, hogy tizenötezer gyermekre csak egy szakorvos jut. Ha időben felfedezik, hogy egy gyermek mentálisan sérült, akkor sem tudják hová küldeni. Vidéken ugyanis előfordul, hogy akár 100 kilométerre kellene utaznia az érintett gyermeknek és szüleinek, ráadásul a betegek csak több hónapra kapnak időpontot. Akad olyan megye, ahol neurológusok vagy felnőttpszichiáterek látják el ezt a feladatot, és így természetesen csak heti egy-két napot tudnak a gyermekekkel foglalkozni.

Nem csak a kecsegtető külföldi ajánlatok eredményezik azt, hogy egyre kevesebben választják ezt a hivatást, a szakvizsga megszerzésének nehézsége is elriasztja a jelölteket. A legnehezebb a gyakorlat megszerzése, ugyanis a vidéki pszichiátereknek a páciensekhez hasonlóan akár több mint száz kilométert kellene utazniuk, hogy felmutathassák a kötelező gyakorlati óraszámot.

„Bács-Kiskun megyében csupán két gyermekpszichiáter dolgozik, de ez országos probléma" - nyilatkozta Kalmár Sándor. A nyugdíjas pszichiáter főorvos felhívta a figyelmet, hogy azonnali változásra van szükség, hiszen 2008-ban hazánkban a 24 év alattiak körében elérte a 98-at a befejezett öngyilkosságok száma, míg ez a szám egy évvel később már 137-re nőtt.

- Nemcsak hogy kevés a szakember, maga az ellátás is hosszadalmas, hiszen egy gyermekkel alkalmanként akár több órát is el kell tölteni, és a kezelés hónapokig eltarthat. Ennek fényében egy gyermekpszichiáter évente lelkiismeretesen csak ötven gyermeket láthat el - szögezte le Kalmár Sándor. Hozzátette: a statisztikák alapján elmondható, hogy ilyen növekedés mellett nyolcszáz évre lenne szükségünk ahhoz, hogy elérjük az európai szintet.

„A prevenciót mindenképp előtérbe kell helyezni: egészségtant kell tanítani az iskolákban, és több gyermekpszichiátert kell alkalmazni" - véli Kalmár Sándor. Szerinte az állástalan tanárokat át lehetne képezni gyermekpszichológussá, ugyanis nagy előnyt jelent, hogy a gyermekekkel való kommunikáció terén komoly tapasztalataik vannak.

„Minden megyében fel kellene állítani egy 15-30 ágyas fekvőbeteg-ellátót, és legalább két-három kistérségenként egy gyermekpszichiátriai gondozót minimum egy szakorvossal" - hangsúlyozta.

Kalmár Kecskeméten és Kiskunhalason végzett felméréseket kollégáival a 14-18 éves korosztályban, ahol megdöbbentő adatok születtek. Az öngyilkosság gondolata előbbi városban 32 százalék a fiúk és 42 százalék a lányok körében, utóbbi településen pedig a lányok körében ez a szám eléri a 48 százalékot. Aggodalomra ad okot az is, hogy Kiskunhalason például az önértékelési zavar a lányok körében 90 százalékos, de a fiúk esetében is nagyon magas: 79 százalék. Ugyancsak magas számokat mutat az öngyűlölet aránya vagy a depresszió előfordulása.

Kurimay Tamás, a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) elnöke a Magyar Nemzetnek elmondta, nemcsak a gyermekpszichiátria területén nagy a hiány, hiszen a szocialista-szabad demokrata kormányok intézkedései nyomán általánosan hanyatlott a pszichiátriai ellátás.

- Bár ez egy öröklött helyzet, most mégis az új kabinettel kell közös megoldást találnunk. Első lépésként meghívtuk Cserháti Péter helyettes egészségügyi államtitkárt az MPT január végi XVI. vándorgyűlésére, hogy közösen gondolkodhassunk a teendőkről - tette hozzá Kurimay Tamás. Az elnök abban reménykedik, hogy mivel a Nemzeti Erőforrás Minisztérium a hiányszakmák közé sorolta a pszichiáteri hivatást, nagyobb figyelem jut a jövőben erre a területre. Az elnök szerint uniós forrásokat is be kell vonni a hazai ellátásba, amelyet elsősorban szűrési, megelőzési projektekre, valamint a fekvő- és járóbeteg-szakellátás fejlesztésére szükséges fordítani.