Örök kérdés: mennyit ér az emberélet?

Elkerülhetetlenné vált az egészségügyben is a költség-haszon elemzés.

Az egészségügyi költségrobbanás után közgazdasági és etikai viták tárgya, miképpen hidalják át az orvosilag lehetséges és a gazdaságilag finanszírozható eljárások közötti szakadékot, írja a Szabad Föld.

Az utóbbi húsz évben költségrobbanás következett be az egészségügyben. Rendkívül drága eljárások, gyógyszerek váltak hozzáférhetővé – és ezzel megvalósíthatatlanná tették a hippokratészi etikát, amelybe még a magyar orvosok idősebb nemzedéke is „belenőtt": az utolsó pillanatig mindent meg kell tenni a betegért, a költségek nem számítanak.

Elkerülhetetlenné vált az egészségügyben is a költség-haszon elemzés. Rengeteg a vita róla, hogy egyáltalán fel lehet-e tenni a kérdést: mennyit ér egy emberi élet? Az etikai természetű válasz, hogy az élet árát nem lehet pénzben kifejezni. A közgazdasági megközelítés szerint viszont az élet megőrzésének ára kiszámítható, mind a haszon, mind a veszteség pénzben kifejezhető, egymással összemérhető.

Kapocsi Erzsébet, a Szegedi Tudományegyetem Magatartástudományi Intézetének oktatója felhívja a figyelmet: a legtöbb vita ott keletkezik, ahol összeérnek a számszerűsíthető és a nem számszerűsíthető tényezők. A megelőzés, a gyógyítás, az egészségmegőrzés tárgyi kiadásai kifejezhetők pénzben – de a betegség okozta fájdalom, félelem és szenvedés, vagy a gyógyulás érdekében tett egyéni erőfeszítés nem. Nagyon is számít, ám csak korlátozottan forintosítható az élet visszanyert vagy el nem vesztett minősége.

A társadalmi érdek azt diktálja, hogy az egészségügy legyen költséghatékony. Az egyéni érdek viszont azt, hogy mindenkit megillet a gyógyító eljárások elérhetősége és az egyenlő bánásmód.

A teljes cikk a Szabad Föld lapban jelent meg.