Orvos és beteg: a nagy találkozás | Weborvos

A gyógyító szakember és a beteg közötti kapcsolatban a korábban gondoltnál jóval nagyobb szerepe van a betegnek.

Csabai Márta, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének főmunkatársa szerint a napjainkban egyre fontosabbnak tartott - a gyógyító szakember és a beteg közötti - „gyógyító kapcsolatban" a korábban gondoltnál jóval nagyobb szerepe van a betegnek. Ennek a szerepnek a kezdete - a gyógyító szakemberek, az orvos és segítői esetében is - az első találkozás. Erre a találkozásra a gyógyulásra váró betegnek, panaszosnak is fel kell készülnie. Hogy minél alaposabban - nem utolsósorban a legőszintébben - elmondhassa, miért is fordul orvoshoz. Ez nem egyszerű dolog, hiszen mint seregnyi megfigyelés igazolja, orvoshoz menve a legtöbbünkben élnek szorongások, s azok nemegyszer bajaink részleges vagy teljes elhallgatására késztetnek.

Az orvos szaktudásával és emberismeretével, tapasztalatával segíthet a valóság megismerésében. Típusesetnek mondja a kutató, hogy valaki felkeresi az orvost, mert jó ideje köhög - és szorong, mert az apja tüdőrákban halt meg. Ha az orvos hörghurutot állapít meg, és antibiotikumot ír fel, a páciens esetleg feldúlva hagyja el a rendelőt, mert nehezményezi, hogy az orvos nem küldte el tüdőgyógyászhoz. A másik véglet, hogy az „egyszerű" hörghuruttal nem törődve figyelmen kívül hagyja az orvos erre az esetre vonatkozó utasításait, tanácsait.

- Az orvos dolga - mondja Csabai Márta -, hogy megpróbáljon eligazodni a rázúdított vélt és valós panaszok dzsungelében. Más esetben pedig szóra kell bírnia a titkolózó beteget. Mindezt úgy, hogy közben magának is vannak gondjai. Hogy a rendelés végén már fáradt. Hogy kevés idő jut egy-egy betegre. Hogy néhány percenként váltania kell, mert minden beteg más: más a panasza, a kora, a neme, az etnikuma, a képzettsége, a foglalkozása, az anyagi helyzete, mások a családi viszonyai.