Őssejtforrás vagy Frankenstein-szindróma

A newcastle-i egyetem tudósai hibrid embriókat hoztak létre.

A petesejt egy tehénből származott, amiből kiszedték a saját DNS-ét, helyére pedig emberi DNS került.

Bő egy hónapon belül a brit parlamentben elkezdődik a vita arról, hogy a jövőben milyen humán kísérleteket támogassanak, illetve miféléket ne. Az eredmény hallatán egyesek Frankenstein-követőknek titulálták a kutatókat, akik azzal védekeztek, hogy az ilyen kísérletek segíthetnek megérteni olyan súlyos betegségek kialakulását, mint a cukorbetegség, a Parkinson- vagy az Alzheimer-kór.

A brit tudósok szerint kutatásaik kizárólag tudományos célokat szolgálnak, attól senkinek sem kell tartania, hogy intézetükből hibrid lények kerülnek ki. Az embriókat minden esetben 14 napos koruk előtt elpusztítják - előtte azonban őssejteket emelnek ki belőlük.

John Burn professzor szerint munkájuk etikai szempontból nem támadható. A humán terápiás klónozás jelenleg a legvalószínűbben elképzelhető módja annak, hogy specifikus (vagyis a beteg immunrendszere által sajátnak ismert) totipotens (tehát minden létező sejtté differenciálódni képes) őssejteket, vagyis embrionális őssejteket tudjunk előállítani. A baj csak az, hogy a humán klónozáshoz humán petesejtekre van szükség - ezekből kell a magot eltávolítani, és az illető páciens egy testi sejtjének magjával, például egy bőrsejt magjával helyettesíteni.

Testi sejt van bőven, de petesejthez igen nehéz jutni, petesejtdonor fiatal nők kellenek hozzá, kockázatos hormonkezelés és altatásban végzett, hüvelyen keresztüli leszívásra van szükség. Mivel pénzt ezekért a beavatkozásokért a legtöbb országban nem engednek fizetni, nem igazán tolonganak az önzetlen donorok az ilyen jellegű kísérletekhez.