Pörgés - halasztott fizetéssel

Elég idő telt el tehát ahhoz, hogy kimutathatók legyenek a hosszú távú hatások.

A napjainkban évi körülbelül 102 tonna mennyiségben előállított anyagot elsőként egy gyógyszergyár szintetizálta a XX. század elején. Ma közel 450 000 rendszeres használója van az USA-ban, egy komoly felhasználó akár 40 000 tablettát is elfogyaszthat élete során. Az emberek egy része számára már kis mennyiségben is halálos lehet - Angliában és Walesben, ahol közel félmillió ember fogyasztja, évente körülbelül harmincan halnak meg akut hatásától. Stimuláns hatású hatóanyaga az MDMA (metilén-dioxi-metamfetamin), és bár a terjesztők eredetileg „empathy" néven akarták forgalmazni az általa kiváltott erős érzések miatt, közismert neve ecstasy lett.

A rövid távon kétségbevonhatatlanul „hatásos" MDMA karrierje jó húsz éve kezdődött - a fiatalok éjszakákat táncoltak át a tablettától hajtva. Közülük legtöbben már középkorúak és nem élnek a droggal. Elég idő telt el tehát ahhoz, hogy kimutathatók legyenek a hosszú távú hatások. A korábbi, kisebb vizsgálatok azt mutatták, hogy egyeseknél komoly problémák (legyengült immunrendszer, súlyos emlékezetzavar) mutatkoznak, ám a fogyasztók többsége esetében az ecstasy hosszú távon nem tűnt olyan károsnak, mint amire a szakértők számítottak. Úgy tűnt, mérsékelt memóriazavart és enyhe depressziót okoz. Ezek pedig ritkán válnak valódi problémává.

Nemrég egy független testület, amely 1971-es alapítása óta a brit kormány szakmai tanácsadója a kábítószerekkel kapcsolatos ügyekben (UK Advisory Council on the Misuse of Drugs - ACMD), elvégezte a ecstasy hatásainak eddigi legnagyobb áttekintését. Összegyűjtötték az ecstasyfogyasztók egészségi állapotára vonatkozó valamennyi kutatást, és újraelemezték 110 olyan vizsgálat adatait, amelyek a hosszú távú hatásokkal foglalkoztak.
Azt találták, hogy akik - akár kis mennyiségben is - használták a drogot, következetesen rosszabbul teljesítettek a mentális képességeket, a memória állapotát és a figyelmet mérő a pszichometrikus tesztek során. Különösen a megvalósító képesség - a döntéshozás és a tervezés - bizonyult gyengébbnek a droggal soha nem élőkhöz képest. A fókuszált figyelem is károsodik, a tartós figyelem azonban nem.

Állatkísérletekben kimutatták, hogy a drog tartósan károsítja az agy szerotoninnal („boldogsághormonnal") mint ingerületátvivő anyaggal működő rendszerét. Ennek a kedélyállapotot és észlelést befolyásoló rendszernek a képalkotó módszerrel (például komputertomográfiával vagy mágneses rezonanciás technikával, azaz MRI-vel) végzett vizsgálata hasonló károsodás jeleit mutatta ki az ecstasyval élő emberek agyában is. Az viszont még a szakemberek számára sem világos, hogy ezt önmagában a drog okozza-e, és hogy a károsodásnak van-e bármilyen hatása a mindennapi életre. A kedélyállapot zavara mindenképp összefügg az ecstasyval: bizonyos fokú depresszióhajlam megjelent a vizsgálatok során a drogot aktuálisan fogyasztóknál, de azoknál is, akik legalább hat hónapja nem használták a szert. Ez arra utal, hogy a problémák hosszú távúak.

Különös módon, úgy tűnik, nincs kapcsolat a kognitív tünetek súlyossága és a drog mennyisége között. Ez arra utalhat, hogy még kis mennyiség is ilyen károsodást okozhat.