Rázós út a fájdalmak ellen

Tiszabő annyira elszegényedett, hogy oda az orvosi ellátásból már csak a legdrágább jut.

Tiszabő annyira elszegényedett, hogy oda az orvosi ellátásból már csak a legdrágább jut, mindent mentővel visznek. A falunak húsz éve nincs háziorvosa, orvosi ügyelete. A NÉpszabadság készített riportot a faluban.

Egy asszony elmondta, „éltek már olyan faluban, ahol évek óta nincs állandó orvos? Tudja, mit jelent állandóan kuncsorogni, hogy a lázas gyerekkel fogadják idegenben orvosok az embert? A szomszéd faluban lévő, hiába dugnám a zsebibe a pénzt, évek óta egyszerűen csak továbbküld: nem oda tartozunk, menjek a szolnoki kórházba, ott meg azért nem jutunk a doktor elé, mert nincs beutaló. Ha lenne, nem lennék ott, hiszen már látta volna a gyereket orvos".

Az orvosi rendelőben délelőttönként helyettesítő Slezák Sándor doktornak fél egykor indulnia kell, várja őt a saját praxisa Szolnokon. Tiszabőn reggel nyolcig nem lesz orvos. Aki orvosra szorul, rendszerint kocsit fogad, és négyezer forintért végigjárja az asszony által már elmesélt utat a szomszédos Fegyvernek orvosi ügyeletére, onnan a szolnoki kórházba, aztán vissza. Ha szerencséjük van, valaki megszánja a gyereket, és ellátja. Ha nem, amint visszaérnek, hívják a mentőt Szolnokról. A mentők jó ideje az ügyeletes orvos szerepét is ellátják Tiszabőn.

Orvos csak az egyetlen és a legsúlyosabb esetekre szolgálatban álló rohamkocsin van. Ha az éppen úton van, akkor másik kocsival a tiszabői beteget, kompetencia híján, be kell szállítaniuk a kórházba, onnan meg rendszerint haza. A mentőtiszt, illetve az ápoló nem állapíthat meg betegséget, nem diagnosztizálhat, nem írhat gyógyszert. De nem is vállalhat felelősséget, ha a tünet mégis tragédiába torkollana, így általában jön a mentő, és viszi a tiszabői beteget. Az Országos Mentőszolgálat adatai szerint a tiszabői mentőhívások 50 százalékában nem lenne szükség mentőautóra. 1988 óta nincs olyan orvos, aki állást vállalna a faluban.