Rettegés a fogyatékosok otthonában

Az intézet vezetője szerint nem lenne korrekt „lepasszolni" egy lakójukat csak azért, mert problémásabb az átlagnál.

Gyula egyéves lehetett, amikor elkezdődtek a bajok. Sorozatos epilepsziás rohamok gyötörték. Kilencévesen megállt a fejlődésben. Az orvosok súlyos értelmi fogyatékosságot diagnosztizáltak nála. Egyre nehezebben lehetett vele bánni. Édesanyja a Reménysugár Habilitációs Intézet elődjébe adta az akkor már tizenkét éves fiát, amely akkoriban az ország vezető gyermekintézményének számított. Súlyosan, illetve halmozottan sérült gyermekek nevelkedtek itt. A gyerekekből időközben felnőttek lettek, az egészségügyi gyermekintézményt pedig szociálissá minősítették. Az intézet volt igazgatónője nyolc évvel ezelőtt ment nyugdíjba. Azóta hat igazgató váltotta egymást. Egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy az intézet egyik telephelye, a súlyosan lerobbant nagytétényi kastély alkalmatlan a feladat ellátására. Ezért 2002-ben végre megszületett a döntés a felújításról és a bővítésről.

Az átépítés idejére egy helyre költöztették az összes lakót. A költözés során az intézmény egyik lakója elkóborolt, és a Dunában találtak rá a holttestére. Hatalmas botrány tört ki, az igazgatót leváltották, az intézményben miniszteri biztos vizsgálódott. 2006 végére költözhetett be a száztizenöt lakó az újjáépült intézménybe. A gyerekek többsége hosszú évek óta együtt nevelkedett, ám a kialakult csoportokat újraalakították, és ezzel olyan lakrészek, szobák jöttek létre, ahol egymás számára ismeretlen, különböző állapotú fiatalok kerültek össze.

Egy különösen problémás fiú pedig csak tovább borzolja a kedélyeket. A pelenkákból az ürüléket kiszedi, szétkeni a falon, az ágyon, az ételen - mondja Gyula édesanyja. Hiába sütnek-főznek a szülők, nem tudják kirakni az ételt, mert a fiú letarolja. Hiába szépítenék a szobákat, lerombolja. Ami ennél is nagyobb baj, sokan féltik gyermekeiket. Gyulát is megtámadta a fiú. Gergő nem csupán a társait, a személyzetet is bántalmazza. Legutóbb úgy megverte az egyik nővért, hogy az azóta sem jött dolgozni. A szülők szerint a helyzet elviselhetetlen. Sem az intézet igazgatója, sem annak pszichiátere nem vitatja, hogy Gergő különösen nehéz eset. Ám úgy látják: a fiúnak mégis a Reménysugárban a helye. Az intézet vezetője szerint nem lenne korrekt „lepasszolni" egy lakójukat csak azért, mert problémásabb az átlagnál, ha akarnák, se tudnák más intézménybe irányítani a fiút.