Rezidensképzés és egészségügyi átalakítás

A szakorvosképzés nem reformálható meg a jelenlegi egészségügyi struktúra keretei közt.

A Gyurcsány-kormány magas szinten űzte a társadalmi méretekben alkalmazott tüneti kezelést többek között a szakorvosképzés esetében, amikor a rezidensek erősen megnövekedett külföldre távozási szándékát nyilvánosságra hozó felmérések nem arra sarkallták az illetékeseket, hogy átgondolják a szakorvosképzés rendszerét, hanem arra, hogy a rezidenseket nemes egyszerűséggel évekre röghöz kössék, és ezzel a távozási szándékot tovább erősítsék – írja cikkében dr. Mogyorósi András orvos, egészségügyi szakmenedzser.

Az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzési rendszerről szóló 122/2009-es kormányrendelet vonatkozó részének az új kormányzat általi visszavonása éppen ezért alapvető jelentőségű volt, amit az is mutat, hogy a legfrissebb információk szerint az idén a hazai szakorvosképzésre jelentkezők aránya a baljós előjelek ellenére sem fog lényegesen eltérni az elmúlt évek átlagától.

A hazai szakorvosképzés rendszere mindazonáltal továbbra is ezer sebből vérzik, és ha közelebbről vizsgálódunk, problémáinak jelentős részében, mint cseppben a tengert, felfedezhetjük a hazai egészségügy zavaros viszonyait. Dr. Mogyorósi András visszásságot lát az orvosi életpályamodell hiányában, a szakorvosképzés hiányos tárgyi feltételeiben, az orvosi bérezés aránytalanságainak torzító hatásában, illetve a szakorvosképzés meglévő személyi feltételeinek kockáztatásában.

Véleménye szerint a szakorvosképzés nem reformálható meg a jelenlegi egészségügyi struktúra keretei közt, és megfordítva, az egészségügy észszerű átalakítása is csak jól működő szakorvosképzés létrehozása mellett képzelhető el.