Rossz képet fest a magyar egészségügyről az OECD

A tetemes gyógyszerkiadások és a gyakori orvosi vizitek ellenére riasztóak a magyar lakosság egészségügyi mutatói.

Az OECD 30 tagországra kiterjedő jelentéséből kiderül, Magyarország nem költ különösebben sokat az egészségügyre, ezen belül a gyógyszerkiadások a GDP nagyobb részét viszik el, mint bárhol másutt a fejlett világban. A felmérés 2005-ös, de néhány állam esetében csak 2004-es adatokra támaszkodik.

Magyarországon az állam és a magánszemélyek a GDP 8,1 százalékát fordítják egészségügyi kiadásokra, ez nagyobb a többi visegrádi ország mutatójánál, de nem éri el az OECD-átlagot. Abszolút értéken ez 1337 dollár, kevesebb, mint a fele az OECD-átlagnak, és körülbelül egyötöde a listavezető amerikai adatnak. Az állam a kiadások 71 százalékát állja, amely átlagos. A gyógyszerkiadások kiugróan nagyok az országban, ahol a GDP 2,4 százalékát viszik el a patikaszerek, ez majdnem egy teljes százalékponttal haladja meg az OECD-átlagot, és háromszorosa a legkisebb ír vagy norvég adatnak.

A nagy gyógyszerfogyasztás azzal is összefügghet, hogy a magyarok az OECD-átlaghoz viszonyítva kétszer gyakrabban (évente átlagosan 12,6 alkalommal) keresik fel az orvost. Ennél csak a japánok és a csehek járnak gyakrabban a rendelőkbe. A tetemes gyógyszerkiadások és a gyakori orvosi vizitek ellenére a magyar lakosság egészségügyi mutatói riasztóak. A születéskor várható élettartam (72,8 év) majdnem hat évvel marad el az OECD-átlagtól, a rákos megbetegedésekre vagy a szélütésre visszavezethető halálozások gyakorisága terén a magyaroké az elsőség, s több más területen is dobogós helyen áll Magyarország.

Az AIDS-megbetegedésekkel kifejezetten jól áll az ország. Az ezer lakosra jutó orvosok és nővérek száma Magyarországon megegyezik az OECD-átlaggal, és a hazai egyetemek annyi orvost képeznek, hogy külföldre is jut belőlük. Az orvosi bérek papíron csupán az egy főre jutó GDP 1,7-szeresét teszik ki, a nyugati országok többségében négy-nyolcszoros szorzó jellemző.