Sikeres célértékprogram

Ha nem sikerül közelíteni a célértékhez, módosítani kellene a terápiát.

Hat éve végzik hazánkban az orvosok a vérzsírszintcsökkentő kezelés minőségének a felmérését. Ez azért fontos, mert ismert, hogy a magas koleszterinszint a koszorúér-betegség kialakulásának egyik legfontosabb rizikófaktora, amelynek a kezelésére igen hatásos gyógyszerek állnak az orvosok rendelkezésére.

Az utóbbi években a vérzsírszintcsökkentés elsődleges célja az összkoleszterinszintnek és a "rossz-", az "LDL"-koleszterin szintjének a különböző, nagy klinikai vizsgálatok eredményei alapján megállapított, az orvosi szakmai társaságok konszenzusa alapján előírt értékekre, ún. célértékekre csökkentése. Ebben a tevékenységben az elsőnek választandó a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének egyik legfontosabb gyógyszercsoportja, a sztatinoké.

Az érvényes hazai célértékeket a IV. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzuskonferencia ajánlásai írják elő 2003 óta. Ezeket az orvosi találkozókat eddig kétévente rendezték; a legutóbbit 2009 novemberében tartották 14 szakma összefogásával, hogy a különböző terápiás területek között összehangolják a kezelési stratégiát. Minél betegebb valakinek az érrendszere, minél nagyobb veszélyeztetettségi kategóriába tartozik, annál alacsonyabb szintre kell a vérzsírokat levinni.

Az ezirányú orvosi tevékenység minőségének egyik mérője a célértékek elérési aránya. A 2004 óta szisztematikusan történő felmérések lehetőséget nyújtanak arra, hogy a szakmai vezetők monitorozzák az eddigi változások trendjét. Az ezzel foglalkozó munkacsoport 2009-ben a magyar kardiológusok lapjában, a Cardiologia Hungaricában, legutóbb pedig az angol nyelvű Archives of Medical Science-ben mutatta be eredményeit.

Ezek szerint a háziorvosok betegeiben az LDL-koleszterin szintje a vizsgált hatéves periódusban 0,73 mmol/l-rel, a szakorvosok által kezelt betegekben pedig 0,48 mmol/l-rel csökkent. Ez körülbelül egyötöd-egyhatod arányban mérsékelte a koszorúér-betegségek előfordulását és az ezzel összefüggő halálozást, ami igen nagy eredménynek tekinthető, s a biztosító támogatáspolitikájának a helyességét is visszaigazolja.

Az LDL-koleszterin-célértékek elérési aránya a hat év alatt 14-ről 32 százalékra nőtt a háziorvosok, 20-ról 43 százalékra a szakorvosok betegeiben. Ezek is jelentős javulások, de azt is jelzik, hogy bőven van még tennivaló. A célértékek elérése nem csupán nálunk elégtelen, ahogy a mellékelt ábra is igazolja. Ez Hermans és munkatársai a Current Medical Research & Opinion című folyóiratban közölt CEPHEUS (Centralized Pan-European survey on the under-treatment of hypercholesterolaemia) vizsgálatának eredményei alapján összehasonlítja a célértékek elérésének arányát egyes európai országokban a legújabb hazai adatokkal.

A magyar vizsgálatok azt is feltárták: a terápiás sikertelenség egyik legnagyobb gátja az, hogy amikor a beteg a laboratóriumi ellenőrzések során a célértéket el nem érő eredményeit bemutatja, a szakorvosok esetében 57, a családorvosoknál 89 százalékban nem történik terápiamódosítás. Ez azt jelenti, hogy nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az orvosoknak az irányelvek megtartására, a célértékek elérésére.