Sok eurót kóstál a külföldi doki

Csípőprotézisek, kórházi számlák, fogszabályozók és bírósági ítéletek: nincs egyezség, ki fizesse a külföldi gyógykezelés költségeit.

Szépen gyűlnek az Európai Bíróság „orvosi" ítéletei, de persze egyszerűbb lenne, ha EU-szerte egységes szabályok vonatkoznának a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra. Pontosan ezért dolgozott ki az Európai Bizottság (még 2008-ban) irányelvjavaslatot, amely azonban a vártnál is több akadályba ütközött. A külföldi orvosokhoz rohangáló betegek áradatát akarták elkerülni az EU-tagországok, amikor kivették a (készülő) szolgáltatási irányelv hatálya alól az egészségügyi ellátást. Ezért is volt kénytelen külön jogszabályt benyújtani az Európai Bizottság, amely viszont szeretné megkönnyíteni a páciensek életét.

Ám a tervezetet az egészségügyi miniszterek tavaly decemberi találkozójukon nagy arányban leszavazták: összesen tizenegy tagállam - köztük Magyarország és Spanyolország - mondott határozott nemet. A külföldi kórházakban próbálkozó betegek jó ideig legfeljebb az Európai Bíróság ítéleteit böngészhetik, ha szeretnék kitalálni, jogukban áll-e utólag kifizettetni a számlát.

A mostani, spanyol EU-elnökség már napirendre sem tűzte a határokon átnyúló orvosi ellátás témáját - és időközben új Európai Bizottság alakult, amely várhatóan új javaslattal rukkol majd elő. A fő buktató az elszámolhatóság kérdése: a magyar álláspont szerint minden tagországnak annyit kellene csak kifizetnie, amennyibe otthon kerülne ugyanaz a kezelés, de a brüsszeli bizottság jogi szolgálata másként látja a dolgot.

Nem tudni ugyan, mikor „tör felszínre" legközelebb a külföldi gyógykezelések ügye, de könnyen megeshet, hogy éppen a 2011 első felében esedékes magyar EU-elnökségnek kell megbirkóznia e kényes dossziéval. Ez azért lenne meglehetősen kínos, mert soros elnökként Magyarország feladata (minden témában) a kompromisszumkeresés és a megegyezés elősegítése - miközben önálló tagállamként egyáltalán nem szeretne rábólintani a brüsszeli bizottság elképzeléseire.

Más kérdés, hogy az egészségügyi turizmussal inkább riogatni szoktak, a valóságban nem olyan könnyű fél Európát átutazva máshol orvoshoz menni. Honnan tudja például a beteg, hogy melyik ország melyik kórházában kap gyorsabb és jobb kezelést? Ki segít lefordítani a szükséges dokumentumokat? És ki fizeti az oda-vissza utazást? A számok sem igazolják a káosztól és megakiadásoktól rettegőket: ma az EU-tagállamokban az egészségügyi költségvetések átlagosan egy százalékát fordítják határokon átnyúló gyógyításra.

Beszéljen nyelveket az orvosi turista
Az emberek hetven százaléka gondolja úgy, hogy a másik EU-tagállamban kapott orvosi kezelés költségeit odahaza visszatéríti a biztosító - derül ki az Eurobarometer felméréséből. Ám személyes tapasztalata keveseknek van: az elmúlt egy évben mindössze a megkérdezettek négy százaléka kapott egészségügyi ellátást egy másik uniós országban.

Ha viszont azt kérdezik: hajlandó lenne-e külföldre utazni gyógykezelésre, a polgárok több mint fele (54 százaléka) már csomagolna is. Ennek fő oka, hogy a páciensek úgy vélik, otthon egyáltalán nem jutnának hozzá a megfelelő ellátáshoz - sokan pedig egyszerűen abban bíznak, hogy másutt jobb minőségű szolgáltatásban lenne részük.

Az emberek kétharmada reménykedik, hogy egy másik tagállamban gyorsabban megkapná a szükséges kezelést. És, ki gondolná, a betegek 48 százaléka szerint a külföldi ápolás még olcsóbb is lenne (ezt legkevésbé a magyarok, a bolgárok és a litvánok hiszik). Mások inkább otthon kezeltetik magukat, főként, mert ezt kényelmesebbnek tartják, ráadásul keveset tudnak a külhoni lehetőségekről. Visszatartó erő, hogy az „egészségügyi turizmushoz" nyelveket is kellene beszélni, és persze az utazás is sok pénzt felemészt.