Sokk, terápia nélkül

Selye János neve a stressz fogalmával forrt össze.

Csermely Péter professzort a stressz biokémiai vonatkozásai érdeklik. Ha a sejteket stressz éri, védekeznek. A védekező válasznak a legfontosabb elemei a stresszfehérjék. Ezek olyan ősi fehérjék, amelyek szinte változatlan formában öröklődtek az elmúlt évmilliókban az evolúció különböző fázisaiban. Az emberben ugyanúgy működnek, akár a legprimitívebb baktériumokban. Ezek a fehérjék gátolják meg, hogy sejtjeink károsodott fehérjéi összeragadjanak. Ha a fehérjék mégis összetapadnak, betegségek alakulhatnak ki, például Alzheimer- vagy Parkinson-kór. Ezeknél a betegségeknél az idegsejtek fehérjéinek összetapadása emlékezetkiesést, illetve mozgásbeli panaszokat okozhat. De a stressznek szerepe van a vérrögképződésben is, vagyis a szív- és érrendszeri megbetegedéseknél és a gyulladásos folyamatokban is.

A legfőbb egészségügyi problémákat, így a szívbetegségeket és daganatos betegségeket a stressz során felszabadult hormonok súlyosbítják. Ezek a hormonok hatással vannak a memóriánkra, a kapcsolatainkra, érzelmeinkre és az agyunk információfeldolgozó képességére is.

Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének alapító igazgatója munkatársaival nemrég fejezett be egy tudományos vizsgálatot, a krónikus stressz és a depresszió közötti összefüggéseket kutatták Magyarországon. 12 640 embert kerestek meg 2002-ben, 2005-ben ötezren egyeztek bele, hogy újra felkeressék őket. A vizsgálat eredményei megdöbbentőek. A vizsgált korosztályból (40-69 évesek) a férfiak 8,8 százaléka halt meg, míg a nők 3,6 százaléka. Az emberi kapcsolatokat elemezve kiderült, hogy azok, akik 2002-ben a házastársukkal éltek, háromszor, akik pedig jó kapcsolatban is voltak a párjukkal, ötször védettebbek voltak, mint egyedül élő társaik.