Sokmilliós kártérítés Manóért

Szepszisben halt meg a szegedi gyermekklinikán a leukémiában szenvedő 16 éves Kiss Manó Tamás.

Édesanyja gyanúja szerint azért kapott fertőzést, mert nem kötötték át rendszeresen a mellkasába épített portot – tudósít a Népszabadság. Kiss Manó Tamásnál 2008. május 17-én diagnosztizálták a leukémiát. A fiatalember jól reagált a kezelésekre. Az édesanya úgy emlékszik: a fiának augusztusban volt utoljára láza. Hazaengedték, jól evett, egyre jobban érezte magát. Már csak három „emlékeztető" kezelés volt hátra.

- December 8-án bevittük a szegedi klinikára, és ott maradt halva - mondta Kalu Istvánné. Még a gyógykezelés elején úgynevezett portot operáltak a fiú mellkasába - ezen keresztül vesznek vért, illetve juttatják a betegek szervezetébe a gyógyszereket. Az édesanya szerint korábban kétnaponta átkötötték és fertőtlenítették ezt az eszközt, a december 8-ával kezdődő héten azonban hétfőtől szombatig nem kötözték át Manó portját, noha az édesanya szerint a fiú többször kérte.

Szombaton vették le a kötést, amely előzőleg már többször szétnyílt, és közészóródott az ételmaradék. Az anya állítja: látta, májkrém volt Manó portján, amely a korábban fogyasztott májkrémes kifliről eshetett oda. Az édesanya arra gyanakszik, hogy ez a könnyen romló étel okozta a fertőzést.

Egy hét után Manó egyre súlyosabb állapotba került, végül 17-én átvitték az intenzív osztályra. A fiúnak véres lett a vizelete. Később már félrebeszélt, majd piros, pontszerű kiütések jelentek meg a testén. Az édesanya, sőt, a fiú nagyszülei is igyekeztek minden percet vele tölteni, amit lehetett. A szegedi gyermekklinikán a hozzátartozóknak megengedik, hogy a súlyosan beteg gyermekük mellett maradhassanak, térítés nélkül ott alhatnak a klinikán. Manóhoz még az aggódó nagyszülők is beköltöztek a klinikára.

Kaluné arra emlékszik, csináltak agyi CT-vizsgálatot, hívtak bőrgyógyászt, aki valamilyen kenőcsöt rendelt. A kétségbeesett asszonynak azt mondták: nincs pontos diagnózis, ezért nem tudják, milyen további célzott terápiát alkalmazzanak. Közben eljöttek a karácsonyi ünnepek, és az anyuka tehetetlenül nézte, hogyan kerül egyre közelebb a halálhoz a fia. Kérte, hogy hívjanak különböző specialistákat - de nem tartották indokoltnak, és szelíden kitessékelték az orvosi szobából.

- Karácsony másnapján délután Szűcs Dániel doktor úr, aki nagyon szerette Manót, négyszer próbálta újraéleszteni. Sikertelenül - meséli Kalu Istvánné. - Kérdezte tőlem, megpróbálja-e ötödször is. Azt feleltem: ön az orvos, jobban el tudja dönteni, mint én, hogy mikor kell őt elengedni. Az édesanya szerint korábban azt mondta a fiúnak a kezelőorvosa: Manó, te már nem vagy leukémiás, tünetmentes vagy, csak végig kell csinálnod a sorozatot. Megvan minden korábbi lelete, amely az édesanya szerint ezt bizonyítja. Ha tudták, hogy Manónak szepszise van, akkor tehettek volna valamit, hogy megmentsék - mondta Kaluné, aki azt is nehezményezi, hogy a boncolási jegyzőkönyvet január 5. óta nem adták ki, hiába kérték.

- Túri Sándor professzor úr, a gyermekklinika igazgatója nem hiszi el, hogy májkrémdarab volt Manó portjában - mondja Kaluné. - Hát én elhiszem, mert láttam! Látták a szüleim, és látta az ápoló is, aki végül átkötötte, de ő nem fogja elmondani, mert az állásába kerülne.

Túri Sándor professzor szerint a boncolási lelet egyértelműen bizonyítja: a fiú gombafertőzésben halt meg. Már a CT-lelet is kimutatta a jobboldali agyféltekében a fehér gócokat, amelyek elhalt, gombával fertőzött területeket jeleznek. A legyengült ellenálló képességű leukémiás betegek nagyon könnyen kapnak fertőzést: Kiss Manó Tamást korábban is többször kezelték súlyos gyulladásokkal. Karácsony előtt is kapott erős antibiotikumokat. A baktériumok ezúttal is eltűntek a szervezetéből. Azt a gombát viszont, amely végül a halálát okozta, nem lehetett kitenyészteni sem a vérből, sem a torokváladékból. Számos olyan kórokozó törzs létezik, amely már rezisztenssé vált az antibiotikumokra. Túri professzor arra a kérdésre, miszerint előfordulhatott-e, hogy a gomba a porton keresztül jutott be a fiú szervezetébe, elmondta, nem, a boncolás során a port körül semmiféle gyulladásos folyamatot nem találtak.

A fiút kezelő Bartyik Katalin főorvosnő szerint az átkötést dokumentálniuk kell az ápolóknak, és e bejegyzések szerint szabályosan átkötötték a portot. A december 8-án kezdődő héten egyébként is minden nap vagy vért vettek a porton keresztül, vagy gyógyszert juttattak a fiú szervezetébe. Tehát meg kellett bontani a kötést - emiatt sem fordulhatott elő, hogy ne kezeljék a port környékét is, pláne, hogy ott bomló ételmaradék maradjon.

Kalu Istvánné szerint a klinika szabálytalanul járt el, mert a gyermeket hazaengedték, amikor jobban volt, de úgy tartották nyilván, mintha a klinikán ápolnák, hogy az egészségbiztosító felé elszámolhassák a költséget. Túri Sándor professzor azt mondta erre: az teljesen szabályos, ha nem írnak zárójelentést, és az átmenetileg hazaengedett betegek klinikai állományban maradnak. Ez a beteg családjának is jobb, mivel így a klinika látja el őket gyógyszerrel, amit ellenkező esetben nekik kellene kifizetniük. -

Úgy ment el innen az édesanya, hogy nem mondott egy rossz szót sem - mondja Bartyik Katalin. - Átérezzük, hogy nincs annál nagyobb fájdalom, mint ha a gyermekét elveszíti valaki. Harminc éve ebből a betegségből a fiatal betegek 12 százaléka gyógyult meg. Sokat javult a helyzet, de csaknem egyharmadukat ma sem tudjuk meggyógyítani. Mi is nagyon nehezen éljük meg, amikor elveszítjük valamelyiküket. -

Az édesanya sokmilliós kártérítést kér tőlünk - közölte Túri professzor. - Nem követtünk el hibát. Ha pert indítanak, majd dönt a bíróság.