Sorra vesznek el az életmentő szívek | Weborvos

Segít vagy árt a nyilvánosság a szervátültetés ügyének? – a kérdés a szakembereket is megosztja.

Az egészségügyi tárca „donormegfigyelők" kijelölését tervezi, illetve fölmerült annak lehetősége, hogy azok az intézmények, amelyek nem adnak kellő donorjelentést, elveszíthessék kiemelt státuszukat. Mirjam hónapokig hiába várt új szívre. A gyermek életét először műszív beültetése mentette meg, s ezután az egész ország számára ismertté vált Mirjam története. A hozzátartozók felnőttek esetében nem akadályozhatják meg, hogy elhunyt szerettük veséjét, máját, szívét vagy tüdejét egy másik ember életének megmentésére használják. Gyerekeknél szülői beleegyezés szükséges. Ritkán, de megadják, így kaphatott új szívet Mirjam is.

A szülők valószínűleg ismerték a történetét, s néhány nap gondolkodás után egyeztek bele a műtétbe. Korábban a környezetvédelmi miniszter beszélt arról, hogy balesetben elhunyt fiának szerveit felajánlotta: két vese-és egy májbeteg életét mentették meg így. A szakma nem egységes annak megítélésében, hogy szabad-e a nyilvánosság segítségével donort keresni. A szervkoordinációval megbízott Országos Vérellátó Szolgálat nem híve a nyilvánosságnak. Nyilatkozni nem is kívántak.

Dr. Ofner Péter, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet főigazgatója szerint a nyilvánosság csak segíthet. Az országban most 3-4 olyan gyerek van, akinek az állapota „transzplantáció körüli", vagyis nem akut a helyzet, de tudni lehet, hogy végül szívbeültetésre lesz szükségük. A transzplantáltak szervezetének vezetője szerint a nyilvánosság kétélű fegyver, egy-egy konkrét eset ronthatja a helyzetet, a hiteles tájékoztatás viszont rengeteget segíthet. Szalamanov Zsuzsa alapítványával rendszeresen látogatja a kórházakat, és előadásokat tart az orvosoknak. Most újra kezdeményezték, hogy a szerveket minősítsék „nemzeti kinccsé", így a beültetésre alkalmas szerv mindenképpen jusson életmentő helyre.

Dr. Ökrös Ilona, az Aneszteziológiai és Intenzív Társaság szervdonációs munkacsoportjának vezetője, az egyik legaktívabb donorkórház, a Miskolci Megyei Kórház osztályvezetője szerint a túlterheltség, a létszámhiány és sok esetben a hozzáállás gátolja, hogy több legyen a donáció. Dr. Szenohradszky Pál, a Magyar Transzplantációs Társaság elnöke, a szegedi sebészeti klinika főorvosa szerint a megoldás az lenne, ha az intézményen belül, félállásban alkalmaznának donációért felelős szakembert. Az egészségügyi tárca szakállamtitkára, Medgyaszai Melinda szerint nem jó ötlet a pénzbeli szankció egy-egy elveszett esetnél, szerinte inkább a kiemelt, súlyponti kórház minősítést kellene a donációban való közreműködéshez kötni. Tervezik, hogy a szakma javaslatára próbaképp donációt segítő külső és belső „megfigyelőket" jelölnek ki.