Sorstársak és segítők

A magyar vakügy nincs jobban lemaradva az európaitól, mint amennyire általában a magyar társadalom.

A segítségre szoruló látássérült emberek korántsem önállótlanok. Élni, dolgozni tanítják egymást, elhivatással vezetik sorstársaik intézményeit, immár egy új országos hálózatban. A Vakok Állami Intézetében, a felnőtt korukban látásukat vesztett személyek rehabilitációjának legkorábbi színhelyén kezdte oktatni az elemi rehabilitációt Tolnayné Csattos Márta '78-ban, az Elemi Rehabilitációs Részleg vezetője, aki maga is látássérült.

Az intézetben ma bentlakásos és ambuláns ellátásban részesülnek a látássérült személyek, ahogy szükségletük kívánja. Ha „megtanultak" élni, akkor ezzel párhuzamosan munkát keresnek nekik. A minimális önállósághoz szükséges tudnivalókat mindenki elsajátítja mindennapos ismeretekből, tájékozódásból-közlekedésből, életvitelt segítő eszközök használatából, informatikából.

Hajdú-Bihar megyében a 90-es évek közepén indult Fehér Bot Alapítvány álláspontja szerint a magyar vakügy nincs jobban lemaradva az európaitól, mint amennyire általában a magyar társadalom, sőt szellemi munkában még annyira sem, hiszen pl. Grazban hasonlóan végzik a foglalkozási rehabilitációt. A tanultabbakat tudják elhelyezni, ezért elsődleges számukra, hogy oktatni kell. „Szakképzést szervezünk, számítógépes, szociális gondozói, ECDL-ismereteket oktatunk, masszőrtanfolyamot indítottunk- mondta el dr. Szabó Miklós elnök.

A 2008 őszén a már működő három szervezet (a fenti kettő és a Szempont Alapítvány) mellé öt civil szolgáltatót vontak be a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával, így lehetővé vált a siket-vakok komplex rehabilitációja és a győri, kaposvári, szegedi, miskolci látássérült személyek rehabilitációja (elérhetőségük: www. fszk.hu). A hálózat éves szinten több mint háromezer főt láthat el, ami történelmi áttörés a 2005 előtti évente 70 főhöz képest.

Egyre több olyan látásprobléma van, aminek nem ismerjük a hátterét, pl. egy hídépítő mérnök egyik este még dolgozik a számítógépével, másnap valami furcsát észlel, majd három hónap múlva teljesen megvakul, és csak feltételezések vannak, mi lehet az oka. E rejtélyes eseteknél azonban nagyobb kihívást jelent a mindennapokban, hogy egyre több társsérüléssel élő látássérült személy fordul a vakok intézetéhez segítségért - látássérült diabéteszesek, mozgáskorlátozottak, értelmileg akadályozott személyek, hallássérültek stb. -, ők helyet kaptak az ellátásban, ám ehhez új kollégákat kellett felvenniük.

A mintegy hatezer „nem létező" érdekvédője, a Siketvakok Országos Egyesülete előtt idén ősztől megnyílt az út, hogy országos szinten segítséget adjon a kommunikációs, tájékozódási és önérvényesítés terén nehézségekkel küzdőknek. A látássérült személyek rehabilitációs hálózatához kapcsolódtak, a programban jelenleg részt vevő hat régiós szervezetet támogatják a siketvakok felkutatásában és rehabilitációjában, ellátják a Közép-Magyarország régiót is.

„A kezdő lépések nyomán, a pár hónapos felkutatás alatt kilenc nagyothalló és egy siket látássérült ember jelentkezett az országos hálózatba, valamint 28 főt vontunk be a Közép-Magyarország régióban" - mondta el Kedves Éda, szakmai vezető.

 A sikervakok helyzete nehezebb, mint a látássérülteké. Képzésükben alternatív kommunikációs módszereket kell alkalmazni. A Vakok Állami Intézete 2006 óta pályázik az Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítványhoz (FSZK) infrastrukturális beruházásokra és tárgyi eszközökre. Ezzel megalapozták a megújulást, modern eszközöket szereltek föl, segédeszköz-kölcsönzőt indítottak.