Szakorvosi kesergő

Az orvosrezidensek és az egészségügyi miniszter között kirobbant vitában mindkét fél álláspontja jogos lehet.

Nógrádi Tóth Erzsébet cikkében annak a véleményének ad hangot, hogy a napokban az orvosrezidensek és az egészségügyi miniszter között kirobbant vitában mindkét fél álláspontja jogos lehet. Azaz a szerző véleménye szerint igaza van az egy évtizednél is tovább tanuló fiatal doktornak, amikor azt mondja, havi 150 ezer forint bruttóból megélni sem lehet, nemhogy családot alapítani. Ezért keresi a boldogulást a fejlett országok ötször-tízszer magasabb bért kínáló kórházaiban. De igaza van a tízmillió ember egészségéért, gyógyításáért felelős kormánynak is, amikor rendeletben szabályozza: legalább a tanulmányi idővel azonos ideig országhatáron belül gyógyítsák a betegeket. Annál is inkább, mert az orvosi szakképesítés megszerzésének harmincmillió forintos költségét az adófizetők állják, s orvoshiány van az országban.

Az Egészségügyi Világszervezet a jelenséggel kapcsolatban a következő állásfoglalást tette: nem fogadható el, hogy a szegény országokban drágán kiképzett orvosok a gazdag országok kórházaiban kössenek ki.

A Magyar Kórházszövetség leendő elnöke - tisztában lévén az unió szabad munkaerőmozgásról szóló elvével - a sportolók példájával állt elő: a külföldi munkáltató fizesse vissza a magyar államnak a doktorok képzési költségeit.

Végleges megoldás a munka értéken való itthoni elismerése lehet vagy az orvosok közalkalmazotti státusának feladása és a szabadfoglalkozású orvoslás. Azonban ez rendszer olyan fokú átalakítását feltételezi, hogy erre csak akkor van esély, ha a leendő kormány a hivatalba lépésekor azonnal belevág a reformba.