Számítógépes mentésirányítás

Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) mintegy 4 milliárd forint felhasználásával új mentésirányítási rendszer kialakításába kezdett.

Győrfi Pál, az OMSZ kommunikációs és PR-igazgatója a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy a jövőben az adatfelvétel elektronikusan történik majd, a mentésirányítók döntéstámogató szoftvereket használnak, és kétirányú digitális adattovábbítás valósul meg a központok és a mobil egységek, vagyis a mentőjárművek között. A helyszínre érkezési útvonalat is számítógéppel tervezik meg.

Győrfi Pál állítja, az új rendszernek köszönhetően optimalizálható a mentőerőforrások felhasználása, javítható a segélyhívás-fogadások színvonala, és csökkenthető a kiérkezések ideje. Ezenfelül pedig javul a helyszíni tevékenységek mentésirányítói és szakmai támogatása, és tervezhetőbbé válik a szolgáltatásszervezési és logisztikai tevékenység.

Az újság által megkérdezett, nevük elhallgatását kérő mentődolgozók szerint azonban bonyodalmakat okozhat, hogy a mentésirányító egy számítógépes rendszer ellenőrző listája szerint kénytelen dolgozni a jövőben. Kifejtették, az új rendszerben a komputerek mutatják meg, hogy adott esetben milyen mentőegységet kell küldeni a beteghez, vagyis nincs mérlegelési lehetőség. - A rutint, a tapasztalatot és az emberi tényezőket kiveszik a rendszerből - vélekedett egyikük, hozzátéve, hogy a számítógép ilyen esetben „égbekiáltó hibalehetőségekkel" dolgozhat.

- A bejelentők többsége súlyosabb problémáról számol be, mint a valóság. A lista szerint sok esetben a legnagyobb felszereltségű kocsit kellene küldeni, ennyi esetkocsi azonban nincs a világon - jelentette ki a mentődolgozó.

A szakemberek szerint ilyen esetben felül kell írni a számítógépes rendszert, vagyis újra az emberekhez lép vissza a döntés, így teljesen felesleges több milliárd forintot ölni az új rendszerbe.

- Ez a mentésirányítás semmivel sem lesz jobb, gyorsabb vagy hatékonyabb - szögezte le egyikük.

A mentők a hosszú kivonulási idő javítása érdekében a régi rendszer visszaállítását szorgalmazzák, hiszen a megyei irányító központok diszpécserei nem ismerhetik a falvak mindegyikét, így előfordul, hogy a hosszadalmas helyszínpontosítás miatt értékes percek vesznek el. Mint az egyik mentődolgozó fogalmazott, „addig nem lesz változás a kivonulások idejében, amíg az információk hosszú utat tesznek meg a bejelentő és a kiérkező mentőegységek között". A helyismerettel rendelkező mentésirányítók a legjobb hatékonysággal csak saját környezetükben tudnak tevékenykedni.

Az állami támogatást a szakdolgozók eszközfejlesztésre szánnák, hiszen például számos mentőautó máig nincs ellátva GPS-rendszerrel, amely elnavigálná a kocsit a bejelentett címre.