Szecska

A masszázs gyógyír a test és a lélek számára.

A Széchenyi fürdő

Budapestet 1934-ben fürdővárossá nyilvánították, mégsem mondhatjuk, hogy fürdőnagyhatalom lennénk. Pedig az 1913-ban épült, eklektikus Széchenyi Európa egyik legnagyobb gyógyfürdőkomplexuma. A „Szecska" egyesíti a görög, a római és az északi fürdőkltúrákat. Vizét az 1938-ban átadott II. számú Szent István-kútból nyeri. Külsőleg ízületi és ortopédiai, gerincbetegségek kezelésére, belsőleg, ivókúraként, gyomorproblémákra, bizonyos epe- és vesebetegségekre ajánlják.

A Budapesti Fürdőkatalógusban olvasható: „A természetes gyógymódok világszerte egyre nagyobb teret nyernek. A modern gyógyszerek, melyeket nap mint nap alkalmazunk, hatásosak ugyan, de mind több és több kellemetlen mellékhatásról szerzünk tudomást. Az egészségre ártalmas mellékhatások mellett egyre nagyobb nehézséget jelent a betegek számára a rohamosan emelkedő gyógyszerárak miatti költségnövekedés elviselése."

Valóban, még a társadalombiztosítás által támogatott gyógyulás is jelentős kiadással jár. A gyógyfürdés, csak az alapokat számolva a Széchenyiben: a fürdőhasználatért mindenképpen ki kell fizetni 600 forintot, ehhez jön a 300 forintos masszázstérítés; ez tizenöt kezelésnél 13 500 forint - ha minden alkalommal három órán belül elhagyja a vendég a fürdő területét. Ha valaki, mondjuk, a munkahelyére siet, és nincs ideje kivárni a szekrényes sort, esetleg szégyenlős, áldozhat kabinhasználatra: 400 forint. A masszőrnek pedig, ha elégedett a páciens a 15 perces munkával, 200-400 forintot ad. Ha van ideje valakinek „dagonyázni" három órán túl is, az plusz 500-at kóstál. Bizony, ha minden rendben van, 2300 forint egy alkalom, ami egy kúra alatt 34 500 forint. Nem kevés, de még mindig töredéke a hónapokig, évekig tartó gyógyszeres kezeléseknek, műtéti beavatkozásoknak, munkából való kiesésnek.