Szigorúbb kontroll alatt az idősotthonok

Nem kerülhetnek utcára azok az idősek, akik „illegálisan" működő szociális otthonban laknak.

A többi között erre hívta fel a figyelmet Korózs Lajos szocialista szakpolitikus. A kabinet nemrég bejelentette: minden illegálisan működő szociális otthont bezárat, és egységes ellenőrző rendszert vezet be az időseknek szolgáltatást nyújtó intézmények felügyeletére. Az ellenőrzést szégyenlista követi. A „retorziónak" három szintje lesz: szociális bírságot szabnak ki, ha „jogszerűtlen vagy embertelen körülményeket" tapasztalnának egy intézményben, majd normatíva-megvonással élnek, és legsúlyosabb szankcióként akár a működési engedélyét is bevonják a szolgáltatónak.

Mintegy ezer idős ember élhet engedély nélkül működő szociális otthonokban, Budapesten és Pest megyén kívül Somogyban és Hajdú-Biharban találták eddig a legtöbb ilyet. Egy kaposvári családi házban évek óta egy alapítvány gondoz időseket engedély nélkül. A vezetője arra hivatkozott: nem volt tisztában a törvényi előírásokkal. Százra tehető azoknak az idős embereknek a száma, akiket engedély nélküli, illegális gondozóházakban ápolnak Hajdú-Bihar megyében, elsősorban Debrecenben. Vannak háromszemélyes gondozóházak, a legtöbb helyen tíz körül van az ellátottak száma, de az ellenőrök olyat is találtak, ahol húsznál több idős embert zsúfoltak össze.

Vizsgálatot jelenleg csak akkor lehet indítani, ha a gyámhivatal bejelentést kap egy intézményről. Jelenleg 18 eljárás folyik idősek számára illegálisan szolgáltatást nyújtó otthonok ügyében. A kiszabható bírság összege legfeljebb 200 ezer forint, miközben a gondozásért havi 60-130 ezer forintot kérnek el személyenként a működtetők; ehhez jön még az egyszeri kaució, amelynek összege - a hozzátartozók elmondása szerint - néhány 100 ezer forint vagy akár egy ház ára is lehet.

Egy korábbi vizsgálatból kiderült, hogy bár az időseket gondozó intézmények többségében partnerként kezelik az öregeket, vannak, ahol háttérszerződésekkel, adományokkal, kecsegtető, de nem létező pluszszolgáltatással szedik rá a hiszékeny és gyanútlan nyugdíjasokat. Emellett az ápoló-gondozó otthonok egy részében nem egyértelműek a megállapodások, a lakók gyakran nem tudják, hogy mit kellene kapniuk a pénzükért. Előfordult, hogy az írásos megállapodás szerint egy házaspár költözött a lakószobába, de amikor az egyik fél meghalt, idegent költöztettek az özvegy mellé, a szerződésben ugyanis nem rögzítették ennek kizárását. Máshol háttérszerződésre kötelezték a lakókat, az egészségügyi alapszolgáltatásokat, például vérnyomásmérést biztosította ugyan az intézmény, a speciális betegségek gyógyítását viszont ellenszolgáltatásért egy másik szervezettől igényelték.

Gyakorlattá vált, hogy belépési díj helyett vagy mellett adományt kértek a költözőktől. Ehhez joguk van az intézményeknek, de nem köthetnék ki az elhelyezés feltételeként. Ez kényes terület, hiszen visszamenőleg ellenőrizni és bizonyítani nehéz.

Az idősek szociális otthonba költözéséről az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetben döntenek. Több mint 800 intézményben van lehetőség az idősek ápolására, ma csaknem 50 ezren veszik igénybe a szolgáltatást. Az otthonok többsége önkormányzati, de egyre gyakoribb az egyházi fenntartású intézmény.

A térítési díj három részből áll: a lakók által fizetett személyi, illetve intézményi összegből, valamint az állami normatív támogatásból. A bentlakó nem fizethet többet az intézményi térítési díjnál, és az összeg nem haladhatja meg az ellátott havi jövedelmének 80 százalékát, ami átlagosan 60-130 ezer forint.

A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma most azt ígérte, az összes bentlakásos otthont ellenőrizni fogja, és a finanszírozást is átalakítaná: magasabb normatívát fizetne a nehezebben ellátható idősek után. Az új támogatási rendszert várhatóan jövőre dolgozzák ki.