Szmog és felelősség | Weborvos

Felkészületlenül érte az országot január második hetében a rendkívüli szmoghelyzet.

Nyíregyházán, Miskolcon, Szegeden, Budapesten, Debrecenben és a többi nagyvárosban az utcák szürke ködbe burkolóztak. Szmogtól szenvedett Kelet-Franciaország és Belgium számos városa is, ahol szintén korlátozó intézkedéseket kellett bevezetni – írja cikkében Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere. Az adott légköri viszonyok között „normális" jelenséget felerősítette a gázkrízis, mindezt tovább súlyosbította a közlekedés: a gumik, a fékek, a kipufogógázok hozzájárultak a szmog sűrűsödéséhez, ami már komolyan veszélyeztetni kezdte a gyerekek, az idősek, a légúti és keringési betegségekben szenvedők, az asztmások s egy idő után a teljes lakosság egészségét.

A magyar önkormányzatoknak három eltérő válasza volt a szmoghelyzetre. Az első „megoldás" az, hogy nem alkottak szmogrendeletet, így nem is védekeztek a szmogveszély ellen - ez áll a helyhatóságok többségére, a január elején szmoggal borított városok közül például Sopronra vagy Nyíregyházára.

A másik utat többek között Debrecen választotta: még a budapestinél is szigorúbb (rövidebb határidőket szabó) szmogrendeletet alkotott, de azt egyáltalán nem tartotta be, veszélynek kitett polgárait nem tájékoztatta időben, a rendeletében előírt forgalomkorlátozást nem rendelte el.

A harmadik megoldást, úgy tűnik, egyedül Budapest választotta: kötelezőnek érezte magára nézve a jogszabályokat, be is tartotta őket, és a felhívás nyomán ugyanígy tett az erre kért autósok csaknem fele. Ennek is - és természetesen a kedvező időjárási fordulatnak - köszönhető, hogy Budapest levegője két nap alatt kitisztult. Ezért minden elismerés megilleti azokat, akik az elmaradt szankciók ellenére hozzájárultak ahhoz, hogy szabadon lélegezhessünk.

Magyar sajátosság, hogy a közvélemény egy jelentős része mégis az első két megoldást honorálta? A budapesti intézkedéseket bíráló ombudsmanok például szó nélkül elsiklottak a jogszabályokat és az egészséges élethez való jogot megsértő vidéki gyakorlat mellett. Egyes újságírók pedig úgy szedték ízekre a fővárosi szmogrendeletet, hogy elfelejtettek tájékoztatni annak céljáról, arról, hogy kisgyerekeink, szüleink, beteg rokonaink védelméről volt itt szó, s a korlátozások ebben a helyzetben ugyanúgy szükségszerűek, mint pl. árvíz esetén vagy a nemdohányzók védelmében a munkahelyeken, így tett például a Népszabadság is, amely egyetlen országos napilapként (!) egyáltalán nem adott hírt szombaton a kiadott előzetes tájékoztatásról, a kért önkorlátozásról, s így olvasóit vasárnap derült égből villámcsapásként érhette a hír.

Nem mintha a budapesti intézkedések hibátlanok lettek volna, sőt nagyon is fontosnak tartom, hogy a szmogrendeletek gyermekbetegségeit mielőbb meggyógyítsuk, és minden értelmes felvetést, javaslatot és bírálatot beépítsünk a kormányzati és önkormányzati jogszabályokba.

Érdemes például vitatkozni arról - Belgiumban vitatkoznak is -, hogy jó megoldás-e a szegedi példa, vagyis szmog esetén a helyi tömegközlekedés „ingyenessé" tétele. Liberális politikusként úgy gondolom, hogy nem jó, ingyen tömegközlekedés ugyanis nem létezik. A BKV tarifái többek között azért is magasak, mert a fizető utasoknak kell állniuk a nem fizetők utazásainak költségeit is. Igazságtalan lenne, ha a törvényesen ingyen utazó idősek és az illegálisan ingyen utazó bliccelők mellett az autósok utazását is az év minden napján jegyet, bérletet váltó utasok fizetnék.

De ami a legfontosabb tanulság: az országos szintű jogszabályok megváltoztatása nélkül az önkormányzatok nem tudnak maradéktalanul érvényt szerezni a rendeleteiknek. Mert valóban van arra elvi lehetőség - miként a zöldszervezetek javasolták -, hogy a rendőr a kerületi jegyzőnél tegyen feljelentést, majd 23 kerületi jegyző néhány héttel a szmogriadó után huszonháromféleképpen döntsön a korlátozást megszegők ügyében, de ez nem szolgálná a jogbiztonságot. Az ország minden részén egységes, azonnal kiszabható bírságra van szükség, ami alól semmilyen kibúvó nincs. Még a szarvasgombát szállító - és ily módon biztosan jelentős közfeladatot ellátó - vállalkozónak sem, aki kollégáimtól próbált mentességet kérni az autóhasználati korlátozás alól... Amit, természetesen, ha akartunk volna sem adhattunk volna meg.

Ezek a napok tesztelték a döntéshozók, a véleményformálók és az egyszerű állampolgárok mentalitását is. Sokan igyekeztek úgy tenni, mintha nem lenne egyéni felelősségük, de ahogy az illegális szemétlerakást sem tolerálja a közvélemény, úgy a szmogriadó megsértői sem érdemelnek elnéző vállveregetést. A szmogveszély rávilágított arra, hogy nem jó, ha egy közösségben - egy városban vagy egy egész országban - nincsenek tisztázva a játékszabályok, és a felelősség elmosható.

Bízom abban, hogy a többség az autóját otthon hagyó, így a szmogriadó mielőbbi feloldását elősegítő kisebbségről vesz példát, és végre megszületnek a Budapest által fél éve türelmetlenül várt jogszabály-módosítások.