Sztómával élni

Doros Judit, a Népszabadság munkatársa olyan emberekkel beszélgetett, akik valamilyen korábbi betegségből kifolyólag vendégnyílással (sztómával) kénytelenek együtt élni.

Az eljárás lényege, hogy ha egy műtét szükségessé teszi – például daganatos betegségeknél – a végbél záróizmának eltávolítását a beteg szövetekkel együtt, akkor a páciens hasfalán egy nyílást képeznek, amelyen keresztül a béltartalom távozhat. A riporter találkozott olyan egykori beteggel, aki a megváltozott életminőségét nem tudta elfogadni, ezért zárkózottá és rigorózussá vált, de pozitív, követendő példaként olyanokkal is akik képesek voltak az állapotukat elfogadni.

Szombathelyi László, a szolnoki ILCO-klub vezetője úgy fogalmaz: „Ez egy állapot, amit el kell fogadni. Az a legrosszabb, ha valaki erre nem képes, s a családjától sem kap támogatást.". A klub - amely egy országos hálózat része - nevét a vékonybél (ileostoma) és a vastagbél (colostoma) latin megnevezésének kezdő szótagjaiból kapta. A klub célja, hogy a sztómával rendelkezőket összefogja és tudatosítsa bennük, hogy a műtéttel nem ért véget az életük. A szolnoki klub tagjai minden hónap utolsó péntekjén találkoznak, a találkozókra orvosokat hívnak meg, akik a műtét utáni teendőkről beszélnek, bemutatják a legújabb gyógyászati segédeszközöket, amelyekkel megkönnyíthetik a széklettartó zacskók viselését. Valamint ezeken az előadásokon kívül közös kulturális programokat is szerveznek.

Dittrich Katalin, az ILCO-szövetség kaposvári irodavezetője elmondta, hogy a nyilvántartott 11-13 ezer hazai sztómaviselő többsége időskorú. Mint elmondta, jelenleg mintegy három és félezer aktív tagot tartanak nyilván, de még közel ennyi „rejtőzködő" taggal is számolnak, akik részt vesznek a klubok rendezvényein, de kilétüket nem fedik fel. Hozzáteszi: „Rajtuk kívül legalább ötezer-hatezer olyan társunk van, aki teljesen eltűnik a nyilvánosság elől, magára zárja az ajtót, nem beszél senkivel, legfeljebb a családjával érintkezik".

Péntek Istvánné, a szolnoki Hetényi Géza Kórház sztómásnővére azt állítja: aki eljár egy-egy ilyen klubba, már nagy lépést tesz a külvilág felé. Gyakran egy-másfél év is eltelik, amíg a műtötték megbarátkoznak saját állapotukkal.