Tébolyda

Az OPNI utolsó főigazgatója szerint a bezárás óta eltelt három esztendőben harmincévnyit amortizálódott minden.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. 2010 második felében értékesítené az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet budai épületkomplexumát és negyvenhektáros telkét.
A becsült értéket az illetékes vagyonkezelő titokként kezeli, ám meglehet, a vételár alacsonyabb lesz, mint amennyit a felszámolásra költött az állam. Nagy Zoltán, az OPNI utolsó főigazgatója szerint a bezárás óta eltelt három esztendőben harmincévnyit amortizálódott minden.

A Magyar Nemzet újságírója találkozott Magdi nénivel az Országos Pszichológiai és Neurológiai Intézet (OPNI) utolsó lakójával, akinek feltehetően tavasszal mennie kell majd. Rajta kívül az épületegyüttesben csak a terület őrzésére kirendelt biztonsági őrök vannak.

Az épületekbe való bejutást nem engedélyezik, mivel a MNV Zrt. sajtóosztályán elmondták, hogy „még mindig van az épületekben elszállításra váró nagy értékű orvosi műszer, illetve berendezés. Az épületek csak a teljes kiürítés, kitakarítás és fertőtlenítés után lesznek látogathatóak.".

Ennek ellentmond, hogy azokat elvileg már kipakolták, ugyanis az épületekre 2007 decemberében lakat került, a tárgyak egy részét pedig a helyszínen elárverezték. Az MNV Zrt. sajtóosztálya szerint, az ingóságok, vagyis a bútorok, műszerek, egyéb berendezési tárgyak hasznosítása az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) feladata volt. Ami az árverésen nem kelt el, azt folyamatosan elszállíttatták.

Az épület kiürítése sem egészen úgy zajlott, mint ahogyan a hivatalos közlésben szerepel. Az egykori főigazgató elmondása szerint miután a lifteket leállították, a munkások az ablakon dobálták ki az ágyakat, a lezuhanó vasszerkezetek pedig kárt tettek az épületben. Valahogyan megsérült a kiemelt műemléki védelmet élvező belső kápolna tetőszerkezete is, ablakai betörtek. Az épület beázott, s félő, hogy a nem sokkal korábban restaurált falfestmények is károsodtak.

Az intézetben csaknem kilencszáz fős személyzet dolgozott, 849 ágyon történt fekvőbeteg-ellátás, ehhez járult még a járóbeteg-rendelés. Számos kutatóközpont – neuropatológiai osztály és nemzeti prion-központ, neurogenetikai labor, sejtbiológiai labor – mellett itt működött az Európa egyik legjobb ellátóhelyének minősített stroke-központ, ahol különlegesen felkészült személyzet és idehaza páratlan eszközpark segítette az életveszélyes állapotban bekerült betegek túlélését. Ráadásul Nagy Zoltán elmondása és a II. kerületi önkormányzat tájékoztatása szerint az intézmény gazdálkodása nem egyszerűen stabil, hanem nyereséges is volt.

A bezárás oka előtt ezért is áll megdöbbenve azóta az összes érintett. „Másfél éve nem nyilatkozom senkinek az OPNI bezárásának valódi okairól, így önöknek sem fogok"– csak ennyit mondott a sajtónak 2008. június 29-én Molnár Lajos volt SZDSZ-es egészségügyi miniszter.

A korábban változtatási tilalmat elrendelő önkormányzat múlt évi utolsó testületi ülésén, december 17-én is napirendre került a Lipótmező sorsa. A kerületi képviselők az elfogadott szabályozással megerősítették, hogy az OPNI helyén (és a Budai Gyermekkórházban) a jövőben is csak gyógyító célú tevékenység folyhat. Emellett tizenötről tíz százalékra csökkentették a beépítési mértéket az övezetben. Mindezzel elvileg a leendő új tulajdonosnak is számolnia kell.

Nagy Zoltán úgy értesült, a büdzsé tervezésekor ötmilliárd forintos bevétellel kalkuláltak, ami csekély összeg a valódi értékhez képest. Az MNV Zrt.-nél és a Pénzügyminisztériumnál ezt nem erősítik meg. „Az ingatlan forgalmi értékét üzleti megfontolásból nem kívánjuk nyilvánosságra hozni" – szól a vagyonkezelő közlése, ami legalábbis furcsa egy állami tulajdonban lévő ingatlan esetében. Annyit elárulnak, hogy az üres ingatlan fenntartási költsége havi hatmillió forint.

A volt főigazgató szerint az OPNI betegkapacitását és személyzetét részben átvevő más intézményeknél jelentős átalakításokra, beruházásokra volt szükség, végkielégítéseket, kártalanításokat kellett kifizetni, s ha mindent összeadunk, kiderül, a felszámolás költsége akár a hétmilliárd forintot is elérhette. Ehhez képest négymilliárdból megtörténhetett volna a kórház teljes rekonstrukciója.

A bezárás óta a betegek közül többen öngyilkosok lettek, sokan az utcára kerültek, orvosok, ápolók egzisztenciája roppant meg. A környéken azt beszélik, a Hűvösvölgyi úton néha még ma is megjelennek egykori ápoltak, be akarnak jutni, keresik egykori orvosaikat.