Terjed a pánikbetegség

A pánikbetegség hazánkban és a nagyvilágban tömegeket érint, ám még mindig nem mindenki vesz róla tudomást és fordul szakemberhez.

A kifejezést 1980 óta használjuk, de a jelenség nem új keletű. Korábban a szorongásos neurózisok csoportjába sorolták a hasonló tünetekkel jelentkező kórképet. Pánikbetegségről akkor beszélünk, „ha a pánikrohamok ismétlődnek, és a betegnek súlyos gondot, életvitelében zavarokat okoznak". Holló Melinda pszichológus elmondta, leginkább a depresszióval, mint kísérőbetegséggel társul a pánikszindróma. Ezzel együtt jár a beszűkült életmód, a társas kapcsolatok leépülése és a folyamatos ön-megfigyelés. A pánikbetegségből másodlagos depresszió alakulhat ki, amely alkoholizmushoz, gyógyszer- és drogfüggőséghez is vezethet.

A világ népességének mintegy 2-5 százaléka szenved pánikszindrómában, ami a nőknél két és félszer gyakrabban fordul elő, mint a férfiaknál. Leginkább a 20 és 45 év közöttieket érinti ez a betegség. Egyes orvosok szerint az emberiség 30-35 százalékának volt már legalább egyszer pánikrohama. Hazánkban a lakosság mintegy 4 százaléka szenved pánikbetegségben, közülük mintegy 2-300 ezret kezelnek orvosok, pszichológusok.

Holló Melinda kifejtette: egy pánikroham lezajlása még nem jelenti azt, hogy az illetőnek pánikbetegsége is van. Az igazi pánikbeteg pontosan, valószerűen meséli el a tüneteit, mivel ezek személyes élmények, és nagyon szenved tőlük. Az első, esetleg enyhébb rohamtól is megijedő páciens, aki rögtön pánikbetegnek tekinti magát, tankönyvszerűen mondja el a tüneteket. A pszichológus szerint ez nem azt jelenti, hogy ő egészséges, csupán azt, hogy nem pánikszindrómában, hanem valamilyen más személyiségzavarban szenved.

A bizonytalan, stresszes, megoldhatatlannak tűnő élethelyzetekre csak az egyik lehetséges válasz a sok közül a pánikroham. Akár tudatosan, akár tudattalanul, egyre többen választják a betegséget, mint a terhek alóli kibújás lehetőségét. Kiemelte: fontos, hogy ne a beteg, hanem az orvos vagy a pszichológus diagnosztizálja a betegséget.

Várkonyi Ákos ideggyógyász ehhez kapcsolódva kijelentette, hogy a valódi pánikbetegség megállapítása szakmai feladat, el kell különíteni az élethelyzeteket kísérő élettani reakciókat a betegségtől.

Berghammer Rita, a SOTE Magatartástudományi Intézet munkatársa szerint a szorongásnak sokféle formája van, a fizikai tünettel társulókkal gyakrabban fordulnak orvoshoz az emberek, mint a csak pszichikai tünetekkel rendelkezőkkel. A gyógyszeres és a pszichoterápiás kezelés együttese a leghatékonyabb, de van, aki nem akarja elfogadni a pszichoterápiát, és előfordul, hogy az orvosok sem tudatosítják eléggé a hozzájuk fordulókban ennek fontosságát. A csupán néhány hónapja fennálló tünetek esetében nincs is feltétlen szükség a gyógyszerekre.

Kifejtette, hogy a társadalom egy részének nincs pontos információja a pszichológusokról és a pszichoterápiáról, gyakoriak a tévhitek, tévképzetek, így sokan nem is bíznak bennük. Manapság már nagyobb eséllyel kerülnek pszichiáterhez vagy pszichológushoz a szív- és egyéb problémákkal, ám szervi bajjal nem küszködő betegek, mint korábban. A kórházak, rendelőintézetek mindegyikében van pszichológus, pszichoterapeuta. Elmondása szerint az állami egészségügyi ellátásban dolgozó pszichoterapeutából viszonylag kevés van, a többség magánpraxisban dolgozik.

Ezt megerősítette Várkonyi Ákos is, aki ennek okát elsősorban abban jelölte meg, hogy a pszichoterápia a többi egészségügyi ellátáshoz hasonlóan alulfinanszírozott, a képzések drágák, amit a terapeuták nehezen fedezik közalkalmazotti bérből.

Az ideggondozó-hálózat kiterjedtsége miatt mindenkinek van lehetősége, hogy pánikbetegség esetén segítséget kapjon, háziorvosi beutalóra sincs szükség. Megjegyezte, hogy minden esetben más és más lehet a gyógyuláshoz vezető út. Van akinél gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés együttese, van akinél csak az egyik szükséges a tünetmentességhez.

A pszichés betegségek gyógyszeres kezelésében az elmúlt évtizedekben komoly fejlődés történt. Az új típusú antidepresszánsok hatalmas segítséget jelenthetnek, ha megfelelően alkalmazzák ezeket. Ellenkező esetben veszélyt jelenthet, mivel így hamis betegségtudatot támogatnak - figyelmeztet.

A szorongásoldó-nyugtató szerek alkalmazása rövid távon jelenthet segítséget, hosszú távú használatuk indokoltsága kérdéses. A szorongásos kórképek esetében használatos antidepresszánsok nem hoznak azonnali javulást, hatásuk 3-4 hét után alakul ki. Egy kezelési periódus várható időtartama több hónap, ugyanakkor tartós vagy végleges tünetmentesség érhető el, és a gyógyszer a kezelés után elhagyható.

Holló Melinda szerint a pánikbetegség megelőzésére nincs recept, de aki a saját személyiségét tréningezi, az könnyebben elbírja az életében jelentkező váratlan terheléseket.