Termékeny jóslat - segítség az utódtervezésben | Weborvos

Génteszt segítségével fogják megállapítani, meddig termékeny egy nő.

Minél fejlettebb egy társadalom, annál jobban tervezhető és tolható ki a szülés ideje. Korunk emancipált nyugati (és egyre több keleti) asszonya először karriert épít, és gyakran csak harmincéves kora körül esik teherbe. A mesterséges megtermékenyítés, a lombikbébiprogramok is az érettebb, a harmincas-negyvenes korosztály számára teszik lehetővé a gyermekvállalást. De meddig lehet várni? Sok nőt ért már keserű csalódás amiatt, mert túl hamar jött el a klimaktérium, és ezzel a terméketlenség kora.

Ezért is keltett akkora figyelmet Norbert Gleicher, a New York-i CfHR, Center fór Humán Reproduction nevű intézet vezetőjének munkássága - olvasható a Népszabadságban. Több tudományos folyóiratban adta közre genetikai kutatásait, melyekre alapozva rövidesen elkészítheti azt a géntesztet, amellyel - ha nem is naprakészen, de évre pontosan - képes lesz kiszámítani, meddig maradnak termékenyek a nők.

Ahhoz, hogy megértsük a felfedezés lényegét, először is tudnunk kell, hogy serdülőkorban 400 ezer petesejt található a két petefészekben. Ezekből a következő évtizedekben havonta, az ovuláció, azaz a peteérés időszakában persze nagyságrendekkel kevesebb, összesen alig 400 petesejt „szabadul ki", és képes megtermékenyülni, amennyiben ondósejttel találkozik. Az évek során e sejtek elöregednek, számuk fokozatosan csökken, mígnem a 35. életév után nagyon gyorsan elapad a petefészek-állomány. A menopauza előtti időszakra már csak pár száz ép petesejt marad. Igen ám, de sokan vannak, akiknek a női nemi sejtjei nem negyvenes éveik végére, hanem már jóval korábban „elfogynak".

A hölgyeknek mintegy tíz százaléka már húszas éveik végére terméketlenné válik. Hogy ki meddő, azt a nemi hormonok szintjének mérésével már régóta meg lehet határozni, ám ezek statikus vizsgálatok, a pillanatnyi (vég)állapotot tükrözik. Gleicher és munkatársai a nemi kromoszómák egyik örökletes hibáját, az úgynevezett fragilis (magyarul törékeny) X szindrómát vették górcső alá, melynek során az X kromoszóma hosszú karján, a q 27-28 sávban mutatható ki genetikai elváltozás. Ennek a betegségnek a legsúlyosabb formája értelmi fogyatékosságot okoz. Enyhébb alakja nem jár mentális problémával, viszont megrövidíti a női termékenység időszakát.

Gleicherék 316 gyermeket akaró nő genetikai és hormonális vizsgálata során megerősítették, hogy e génelváltozás súlyossági foka (amelyet a gén un. CGG variációjának számával mérnek) egyenes arányban áll a petesejtek „romlási ütemével". Azt is kiderítették, hogy a romlás mértéke - azaz a teherbe esés időszakának várható hossza - jól mérhető egy fontos hormon, a termékenységért felelős Anti-Müller Hormon (AMH) koncentrációjával. Ha a génelváltozás súlyos, kevesebb hormon termelődik, azaz a kritikus gének állapotára következtetni lehet az AMH szintjéből, és ezzel az is megjósolható, hogy mikorra „fogynak el" az érett petesejtek.

Gleicher szerint génteszttel nemsokára akár 18-20 éves lányoknak is aránylag pontos találati aránnyal (plusz-mínusz egy év eltéréssel) meg tudják majd mondani, meddig vállalhatnak gyereket, illetve mikorra jutnak a klimaktérium időszakába. A teszt még nem is került forgalomba, de a koncepciónak máris számos kritikusa akad. Frank Broekman, holland professzor az utrechti egyetem kutatója szerint a petesejtek mennyiségi és minőségi romlása egyáltalán nem bizonyíték arra, hogy a termékenység azzal párhuzamosan, annak mértékében és ütemében csökken.

Számos külső tényezőt, például a táplálkozási szokásokat és a dohányzást is figyelembe kell venni, melyekről régen bebizonyították, hogy rontják a gyermekvállalás esélyeit. Ráadásul nem ez az egyetlen gén, amely befolyásolja a termékeny időszak hosszát. Egy BRCAi nevű génmutációról jól tudják, hogy mell- és petefészekrákra hajlamosít. Néhány hónapja egy Kutluk Oktay nevű New York-i tudós bebizonyította, hogy a génelváltozás korai menopauzához is vezethet.

Más géneket is összefüggésbe hoztak már a női termékenység alakulásával. Azt azonban senki sem vitatja, hogy genetikailag előbb-utóbb valóban meg lehet majd mondani, hogy ki és meddig vállaljon gyereket. Ebben Gleicher kísérletei - ha beválnak, ha nem - az első fontos úttörő lépéseknek számítanak.