Tervezetlen, hit alapon hozott döntések

Tizenöt jól ismert vezető egészségpolitikussal, illetve egészségügyi szakértővel készítettek mélyinterjúkat.

Az egészségügyi döntéshozók közül többen is kritikát fogalmaztak meg saját lépéseikkel kapcsolatban, s elismerték, hogy rossz intézkedéseket is hoztak. Például akkor, amikor a struktúrán vagy a finanszírozáson alakítottak - olvasható a Magyar Nemezet Az egészségügy a politikai viták foglya című cikkében.

Egy nemrég végzett kutatásban 15 jól ismert vezető egészségpolitikussal, illetve egészségügyi szakértővel készítettek mélyinterjúkat, s további 150 vezető beosztású szakembert - intézményvezetőket és szakmai szervezetek irányítóit - kérdeztek meg. A cél az volt, hogy a rendszer szereplőinek véleménye alapján írják le az egészségügyi rendszerről és annak átalakítási irányairól alkotott képet.

Lantos Zoltán egészséggazdasági szakértő, a GfK HealthCare igazgatója a kutatás vezetőjeként elmondta: a politikusokat hovatartozásuk szerint kiegyensúlyozottan választották ki. Nevüket azonban nem teszik közzé, mert a cél az volt, hogy őszintén válaszoljanak a kérdésekre. A saját döntésükkel szembeni kritika ahhoz a problémához vezet vissza Lantos Zoltán szerint, amit a megkérdezettek is egyértelműen megfogalmaztak: soha nem volt egységes rendszerterv az egészségügyben, ami mentén az átalakításokat végre kell hajtani.

A döntések esetlegesek, hit alapúak voltak, saját meggyőződésük vezette az érintetteket az intézkedéseknél. Rendszerszinten nem tervezték meg a lépéseket, nem követték azokat, s a változások csak részelemeket érintettek. Az elmúlt évek egészségüggyel kapcsolatos eseményei, illetve a meg nem valósult várakozások és elvárások nyomán néhány ponton határozott egyetértés alakult ki az egészségügyi döntéshozók között. Leginkább abban, hogy az egészségügy helyzetén csak úgy lehet javítani, ha a változások annak egészét érintik, valódi rendszerszemléletű megközelítéssel.

A legtöbben úgy gondolják, hogy nemcsak az elérni kívánt rendszer gondos megtervezésére van szükség, hanem a megvalósítás lépéseit is előre ki kell dolgozni. Abban is szinte teljes az egyetértés, hogy a kommunikáció egyértelmű és világos legyen.

Ez tudja biztosítani, hogy a rendszerben dolgozók és a lakosság egyaránt lássák a változások célját, ami segíti az érintettek együttműködését. A jó kommunikáció abban is segítséget nyújthat, hogy egyéni érdekek ne akasszák meg a változásokat, se a rendszer szereplői, se a politika által.

Lantos Zoltán szerint a kutatás rávilágított arra is, hogy az egészségügy szereplői sokszor sok mindent mondanak a nyilvánosság előtt, de ha kilépnek a szerepükből, akkor sok esetben mást tartanak szakmailag jó döntésnek, s nagy tudás van mögöttük. Az egészségügy tehát a politikai viták foglya, mert ezen a területen szinte minden intézkedésben meg lehet találni azt a negatív elemet, ami kampánycélra felhasználható - szögezte le.

A kutatásból kiderül továbbá, hogy a döntéshozók úgy gondolják: a mai orvosi elit gátja a változásoknak. A közösségi érdeket szolgáló átalakításokkal szembeni ellenállásuk óriási, saját érdekeik befolyásolják véleményüket. A megkérdezettek közül sokak szerint más szemléletű vezetőkre lenne szükség a szakmai testületek és orvostársaságok élén. Úgy látják, a mostani rendszerben az egyetemek működése is torzítja a teljesítmény egységes megítélését. Sokan megemlítették a képzés és a szakképzés hiányosságait is.

Összhang van abban is a megkérdezettek többsége között, hogy be kell zárni kórházakat, ennyit ugyanis nem lehet fenntartani és megfelelő színvonalon működtetni. Abban azonban már más-más véleményt képviselnek, hogy mi legyen a sorsa a szóban forgó fekvőbeteg-ellátó intézményeknek.

Abban is egyetértés volt, hogy sok szakmában nem kell ennyi kórházi ágy. A technológia fejlődése ugyanis lehetővé tette, hogy bizonyos beavatkozásokat kórházon kívül vagy egynapos ellátás keretében végezzenek el. Körülbelül fele-fele arányban vélekedtek úgy a megkérdezettek, hogy a lakossági térítési díjnak - például vizitdíj formájában - az egyéni felelősség erősítésében fontos szerepe van. De hiába gondolják úgy sokan, hogy szükség lenne a vizitdíj visszaállítására, ennek a lépésnek a meghozatalát azonban senki nem vállalná. A vizitdíj-ügy ugyanis a népszavazás óta érinthetetlenné vált.

A válaszadók többsége úgy gondolja, hogy a politikának az egyértelmű kereteket kell meghatároznia, néhány fontos intézkedést kell meghoznia, ezen túl azonban távol kell tartania magát a döntésektől.