Több mint egy tonna üveg zúzta össze, mégis visszamenne dolgozni

November végén több mint egy tonna üveg temette maga alá, csoda, hogy életben maradt.

János mégis már azt tervezi, mikor áll újra munkába. Az orosházi üveggyári munkás a szegedi klinikán lábadozik, de már nincsenek fájdalmai, sem rémálmai. Csodát tettek a szegedi orvosok: bár ilyen súlyos sérülést nem szoktak a betegek túlélni, 30 liternyi vérkészítmény és számos egyéb alvadási faktor beadásával, valamint a fél évvel ezelőtt beszerzett új műszereknek köszönhetően megmentették az összezúzódott medencéjű, súlyos belső sérüléseket szenvedett munkás életét. Másfél hétig kezelték az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetben, megjárta a sebészetet, most pedig a traumatológián gyógyul – írja a Délmagyarország Napilap cikke nyomán a delmagyar.hu portálja.

– Ahhoz képest, hogy fél lábbal a paradicsomban voltam, jól vagyok – fogalmazott kórházi ágyán az a férfi, akire november 29-én több mint egy tonna síküveg zúdult rá a Guardian Orosháza üzemében.

János – aki azt kérte, hogy a teljes nevét ne írják le – bár nem szívesen idézi fel balesetét, azt azonban elmesélte, mire emlékszik. A baleset a feldolgozósoron történt: ő irányította, hová tegye a targoncás a keretet, amelyen az üvegek voltak. Nem vette észre, hogy nem megfelelő helyre került a rakat az előkészítő asztalon, így az nem volt stabil. Amikor leoldották, a tábla elbillent és maga alá temette a 39 éves férfit.

– Arra emlékszem, hogy jön felém az a rengeteg üveg. Aztán nagyon kiabáltam, és a fájdalmat, amit éreztem, semmi nem nyomta el. Már az is fájt, ahogy felém nyúltak a mentők. Nagyjából velük kapcsolatos az utolsó emlékem, hiszen nyilván telenyomtak gyógyszerekkel. Azt a csörömpölést még hallottam, ahogy szedik le rólam az üvegeket – idézte fel a történteket János, akinek innentől kezdve közel 2 hét kiesett az emlékezetéből – az az időszak, amikor nem volt magánál, és küzdöttek az életéért.

A férfi azt mondja, nincsenek rémálmai, és nem zavarja az üvegcsörömpölés sem. A balesetéről szóló cikkeket viszont nem akarta elolvasni. – Inkább elfelejteném már az egészet. Persze ettől függetlenül sokszor visszajátszottam magamban, hogy mit rontottam el. Tizenhét éve dolgozom a gyárban, soha nem hibáztam korábban – mondta János, akinek már nincsenek fájdalmai. Ugyan még nem kelhet fel az ágyból, gyógytornász mindennap jár hozzá. Keményen dolgozik, mert fel akar épülni.

– Amikor elmesélték, hogy Orosházán milyen összefogás indult értem, sírtam. Összesen 126-an adtak vért a városban, ráadásul többségében nullásat, amire nekem volt szükségem. A feleségem mindennap eljött Szegedre meglátogatni, a téli szünetben a 13 éves lányom is vele tartott. Ők nagyon kétségbe voltak esve az első időszakban, a cég vezetősége, munkatársai és a család barátai támogatták őket lelkileg.

– Júniusban töltöm be a negyvenet, remélem, hogy azt már otthon ünnepelhetem. Úgy tervezem, utána még egy kicsit pihenek, és a nyári szünet végén visszamegyek dolgozni. Szeretem a munkámat, és a cégnél is visszavárnak. Mivel pozitív gondolkodású ember vagyok, hiszem, hogy ez sikerül is – fogalmazott János.