Tudatosan betegítik a nemzetet | Weborvos

Mára szinte semmivé foszlott a Fidesz tíz évvel ezelőtt kezdett szakpolitikája.

Látszólag csöndes vizekre evezett az egészségpolitika, ami akár felüdülést is hozhatna a korábbi hullámverés után. Csakhogy Mikola István szerint a látszat csal, a vizek mélye ugyanúgy háborog, és a pénz uralja a gyógyítás anyagiakban nem mérhető szintjeit is. A Magyar Hírlap készített vele interjút.

Mára szinte semmivé foszlott a Fidesz tíz évvel ezelőtt kezdett szakpolitikája, a társadalmat egyre több testi és lelki betegség gyötri. A rendszerváltozáskor elszabotált, majd a polgári kormány által 2001-ben megkezdett konszolidáció végigvitelére van szükség az egészségügyben, közölte Mikola István. „Az egészségügy ma is tőkehiánnyal küszködik, az alapvető fejlesztési és felújítási forrásokat nélkülözve vegetál. Nemcsak a piacgazdaságban mára alapvető elvárásként körvonalazódó fenntartható fejlődés és versenyképesség lehetőségei hiányoznak, hanem az egészségügy rendszere közgazdaságilag egyenesen értelmezhetetlenül működik. Halaszthatatlan tehát a konszolidációja.

Pénzre, szemléletváltásra és nem utolsósorban új kormányzati struktúrára van szükség" – fejtette ki. „Csakis gazdasági-pénzügyi dimenzióban gondolkodik a kormány, és a fejlődést is ebben az értelmezési tartományban képzeli el. Szinte szó sem esik arról, hogy a gazdasági fejlődés alapfeltétele a testében-lelkében ép, szellemében kiművelt ember. Márpedig korai öregségben, ezernyi népbetegségben szenvedő, identitásában meggyengült, depressziós, alacsonyan képzett emberi erőforrással nem lehet gazdasági fejlődést produkálni" – magyarázta a politikus, hozzátéve, „mindehhez persze elengedhetetlen a humán szektorok eddig elmaradt konszolidálása".

Arról is beszélt, ha túl sok anómiás ember él a társadalomban, akkor a közösség még a jó célokért is szinte mozgósíthatatlanná válik: „Megoldást csak az hozhat, ha visszapótoljuk a történelmi-társadalmi megrázkódtatások során elveszített energiákat. A tudomány ma ennek négy forrását ismeri, ezek az identitás, vagyis az önazonosság-tudat elmélyítése, a szolidaritás erősítése, a családok támogatása és a hit, vagyis a jövőbe vetett optimista életszemlélet, a transzcendens irányultság megélése és bátor vállalása.

A neoliberális kurzus ma pontosan ezeket az energiaforrásokat fojtja el" – közölte Mikola. A politikus szerint az úgynevezett reformok során torz egészségügyi ellátórendszer jött létre, kórházak zártak be, sok helyütt profilváltás történt, az intézmények ellátási területei is ésszerűtlenül alakultak át, és a működtetés közfinanszírozását is szétzilálták. Azok az orvosok és szakdolgozók pedig, akik még itt maradtak, a helyzetből adódóan súlyosan frusztráltak.

„A miniszter sokszor és szívesen használja a többletforrás kifejezést, ám a szó egyszerűen vérlázító. A kórházaktól rengeteg pénzt vontak el, az állítólagos megtakarítás tehát végső fokon a betegek bőrére ment, hiszen kevesebb pénzből látták el őket. Ennek az összegnek egy részét csorgatják most vissza, és ezzel büszkélkednek. A járulékfizetők pénze nem többletforrás. Az intézmények adóssága soha nem volt olyan elképesztő mértékű, mint manapság, csaknem hetvenmilliárd forint." - közölte.

A struktúra kapcsán kifejtette, a kórházak, az egészségügyi intézetek zömmel megyei vagy városi önkormányzati tulajdonban vannak: „Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy a létező önkormányzatok felelősek az egészségügyi ellátás fenntartásáért a hozzájuk tartozó területeken. Mivel regionális önkormányzat nem létezik, az ellátás felelősségét sem veheti át. A működtetési szerződéseket a regionális egészségbiztosítási pénztár köti majd a kórházakkal, csakhogy az elmondottak miatt nem nyúlhat át a megyei, a városi önkormányzatok feje felett, nem vonhatja el a hatáskörüket. Mindez nagyon súlyos alkotmányossági aggályokat vet föl".

 „A regionális pénztárak jogi személyek, önállóan gazdálkodó költségvetési szervek. Ők döntik el, hogy a régióban melyik kórházzal milyen gyógyító eljárásra kötnek vagy nem kötnek szerződést. Megtehetik, hogy bizonyos feltételek között nem az önkormányzati kórházzal, hanem magánszolgáltatóval szerződnek egy-egy gyógyítói feladatra, például ortopédiai ellátásra. Ez új utat nyithat a privatizációnak. Még az is elképzelhető, hogy a hét regionális pénztár privatizációja, a magántőke bevonása is előkerülhet, ami a már-már magunk mögött hagyottnak vélt neoliberális szándék megvalósulásához vezethet."

Nézete szerint az igazságosság szellemében térségenként kell meghatározni a megbetegedési, halálozási, csecsemőhalandósági, azaz a népegészségügyi trendeket az országban, és úgy kell elosztani a rendelkezésre álló forrásokat. „Így a pénz felhasználása kapcsán a legnagyobb népegészségügyi hozadékot, azaz egészségnyereséget tudjuk elkönyvelni. Ezt nevezik tényekre alapozott egészségpolitikának, s ezt követi ma a fejlett világ.

A polgári kormány 2001-ben ezt a rendszert alapozta meg az Egészséges nemzet népegészségügyi programjával. Emellett folytatni akarjuk a már említett konszolidációs folyamatot, melyet nyolc évvel ezelőtt a házi orvoslásban elkezdtünk. Persze jó lenne, ha mindehhez új kormányzati struktúra is felállna, így az egészségügy kikerülhetne a „futottak még" kategóriából, és egyenrangú partnere lehetne a pénz- és a gazdaságpolitikának".