Tükörképek

A tudósok számára az ikrek óriási szolgálatot tettek a huszadik század folyamán.

Hozzájuk fordultak, mikor a genetikusoknak nem állt rendelkezésére olyan eszköz, amellyel viszonylag gyorsan és egyszerűen egész géneket, illetve kromoszómákat tudnak letapogatni. A klasszikus ikervizsgálatok során az egy-, illetve kétpetéjű ikerpárok mindkét tagján azonos vizsgálatokat végeznek, például pontosan megmérik testrészeiket, pszichológiai, látásvizsgáló és más diagnosztikai teszteknek vetik alá őket. Amennyiben az egypetéjű ikerpárok – melyek tagjainak genomja teljesen megegyezik – mérési eredményei hasonlítanak egymásra, mint a kétpetéjű ikerpároké, akkor a vizsgált tulajdonság genetikai örökölhetőségére lehet következtetni.

Azonban ezek a klasszikus vizsgálatok nem határozták meg, hogy melyik gén hatásra alakult ki a kérdéses tulajdonság. A kutatók csupán egy százalékos eredményt kaptak, amely arról tanúskodik, hogy a jelleget milyen arányban határozzák meg a gének. Egyes vélemények szerint éppen ebből kifolyólag „eljárt az idő" az ikervizsgálatok fölött és a témában a molekuláris biológia módszerei kerülnek előtérbe.

A Magyar Nemzetnek a kérdésről Tárnoki Ádám és Dávid, a Semmelweis Egyetem kutatóorvosai, maguk is egypetéjű ikrek beszélnek. Tárnoki Dávid azzal kapcsolatban, hogy egyre inkább háttérbe szorulnak az ikervizsgálatok, elmondta, hogy épp ellentétes tendencia figyelhető meg a világon. Bár Magyarországon a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek intenzív ikervizsgálatai után az utóbbi évtizedekben leálltak e kutatásokkal.

Pályájuk alakulásáról elmondták, hogy: „Ikerkutató karrierünk kezdetén, huszonkét éves korunkban egy amerikai konferencián tartandó előadáshoz kerestünk témát. Az ikerbetegségek kérdését érdekesnek találtuk, és erről adtunk elő" - mondja Tárnoki Ádám. - „Az előadás után egy kint élő magyar nőgyógyász elhívott bennünket az éppen akkor tartott iker-világtalálkozóra az Ohio állambeli Twinsburgbe."

A tudós ikerpár eleinte főleg pszichológiai vizsgálatokat folytatott és a frontérzékenység öröklődését elemezték. Jelenleg a különféle belgyógyászati betegségek - metabolikus szindróma valamint a szív-érrendszer betegségei - kötik le a figyelmüket.

A kutatások eredményei a jövőben várhatóan gyorsan megjelenhetnek a napi orvoslási gyakorlatban is. Ha kiderül, hogy e betegségek jelentős részben örökletes meghatározottságúak, akkor a szüleik, nagyszüleik kórtörténete alapján eltérő veszélyeztetettségű rizikócsoportokba lehet majd osztani az embereket. Akinek a családjában többször előfordult a betegség, nagyobb eséllyel lesz maga is beteg.