Új termékekkel a válság ellen? | Weborvos

Ma már semmi sem motiválja a hazánkban dolgozó kutatókat arra, hogy itthon próbálják meg kamatoztatni tudásukat.

A pályakezdők fejében pedig jellemzően meg sem fordul az, hogy maradjanak, és ha Magyarországon kezdenek is dolgozni, az első külföldi ajánlatra rögtön igent mondanak. Az okok listája pedig hosszú, és azokat szemlélve azt mondhatjuk: érthető a lassan ösztönössé váló menekülés. A kutatói pálya ugyanis egyre kevésbé vonzó azokkal a feltételekkel, amelyeket a jelenlegi kormányzat biztosítani tud. A szakma elvesztette presztízsét, a kutatók fizetése pedig az átlag köztisztviselői szintet sem éri el. A hazánkban egyelőre igen csekély számban megtalálható innovációs központok azért létesültek, hogy megfordítsák a romló tendenciát.

A Semmelweis Innovációs Központ egy évvel ezelőtt kezdte meg tevékenységét. Nemcsak menedzseroktatást biztosítanak a jelentkezőknek, hanem piackutatást végezve segítenek szabadalmaztatni a hozzájuk forduló kutatók-feltalálók termékeit is. Megalakulásuk óta hetente két új projektet bíráltak el, amelyből húszat 2008-ban felkészítettek a sikeres piacra lépésre. A központ ügyvezető igazgatója, Lacza Zsombor állítja: az innováció megoldást adhatna a gazdasági válságra, és kijuttathatná az országot a kedvezőtlen anyagi helyzetből. Elmondta, a gazdasági válság során az innovatív vállalkozások jelentős része csődbe mehet, mivel kénytelenek leállítani fejlesztési projektjeiket. Pedig azok a régiók kerülnek majd ki szerencsésen a világválságból, amelyek a legtöbb új gazdasági teljesítményt, azaz innovációt képesek létrehozni.

Az innovatív vállalkozások ráadásul szinte a semmiből képesek új munkahelyeket teremteni. Ennek dacára a kormány nem hajlandó növelni a kutatásokra fordított támogatás összegét és a dolgozók fizetését. Az állami támogatás összege hat éve csökken vagy stagnál, egyszer sem érte el a 2002-es szintet. A fejlesztőmunkát nagyban megnehezíti a hazai pályázati rendszer összehangolatlansága is. Míg tőlünk nyugatra egy projekt véghezviteléhez elég beadni egyetlen pályázatot, addig itthon többet is meg kell nyerni ahhoz, hogy egy-egy kutatócsoport megkezdhesse vagy folytathassa munkáját. Így előfordulhat, hogy a szakemberek fizetésére vagy a dologi költségek fedezetére kiírt pályázaton elnyerik ugyan a szükséges összeget, mégsem dolgozhatnak, mert az eszközbeszerzési pályázaton nem jutnak pénzhez. A hosszú elbírálási idő miatt pedig megeshet, hogy amikor elnyerik a pénzt, már nincs mire felhasználni, mert a projekt kifulladt. Itthon ugyanis közel egy évet kell várni a pályázat beadásától számítva arra, hogy megkapják a fejlesztéshez-kutatáshoz szükséges összeget. Egy év viszont a tudomány területén nagyon hosszú idő, a kutatás ennyi idő alatt el is évülhet.

Mindez azt eredményezi, hogy a külföldi kutatócsoportok a hazai pályázati rendszer összehangolatlansága és az ésszerűtlen támogatási rendszer miatt komoly lépéselőnyben vannak. Az innovációs központok vezetői arra panaszkodnak: bár a kormányzati szervek nyitottak javaslataikra, a gyakorlatban nem történik semmi. Lacza Zsombor szerint most az ország versenyképességét növelni képes innovációs közösség bővítéséhez két elengedhetetlen fontosságú feladatot kellene végrehajtani a kormánynak. Elsősorban meg kellene teremteni a kutató-fejlesztő életpályát, valamint létre kellene hozni egy olyan összehangolt és kiszámítható támogatási rendszert, amely az innovációs folyamat teljességét veszi figyelembe.