Uniós elégtétel a gyógyszerészeknek és a szakmának | Weborvos

Több mint kétéves megfontolás után figyelemre méltó döntést hozott az Európai Unió Bírósága Luxemburgban.

Megállapítást nyert ugyanis, hogy kaphat prioritást a közérdek az üzleti érdekkel szemben – írja cikkében Dr. Mikola Bálint okl. gyógyszerész, okl. szakközgazdász. E szerint nem igaz az, hogy európai kötelezettség lenne a gyógyszerellátás piacosítása, a verseny rászabadítása egy versenyhez nem értő, ám hivatásához ragaszkodó diplomás körre. Dr. Mikola Bálint úgy gondolja, már a társadalom által is ismert, hogy az egészségügyi ellátórendszer magánosítása, a több-biztosítós konstrukció elbukása terén szerzett kormányzati kudarcok ellenpontozására a gyógyszerellátás liberalizációja az egyetlen „sikertörténete" a jelenlegi kormányzatnak.

A sok kudarc mellett ehhez tehát évek óta ragaszkodik, miközben a szakma folyamatosan érvel, dokumentál, bizonyít, kér, követel, tárgyal, hiába. A szakmai érveket politikai döntésekkel írják felül, a politikai felelősség kérdését szakmai kompetenciakörbe utalják. A versenyképtelen gyógyszerésztársadalmat odadobták a tőkeerős, multinacionális versenytársaknak. A sikerkommunikáció három bázisa a verseny megvédésében, hogy olcsóbb lett a gyógyszer, jobb lett a hozzáférhetőség, és magasabb szinten érvényesül az esélyegyenlőség. Egyik sem igaz. A gyógyszer a költségvetésnek lett olcsóbb, a betegnek pedig drágább. Ez tény. Mint ahogy tény az is, hogy a tőkekiszivattyúzás és a versenyképtelenség okán több, mint háromszáz falusi patika vált fizetésképtelenné, ezzel értéktelenné, amelyek részben bezártak, vagy napjaik meg vannak számlálva. Ezáltal pontosan az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévő kistérségek lakossága vált/válik ellátatlanná. Viszont igaz, hogy Budapesten vagy a nagyvárosokban még sokszor a szemközti oldalra sem kell átmenni a húsz méterre lévő másik patikához. Ez lenne a hozzáférhetőség növekedése? – teszi fel a kérdést az okleveles gyógyszerész Az esélyegyenlőségről pedig csak annyit, hogy a legjobban rászorulók, az idősek, a sokgyermekesek, a krónikus betegségben szenvedők gyakran ki sem váltják a rendek medicinákat az ugrásszerűen megnőtt térítési díjak okán. 

A „terápia" végén, visszatérve az orvoshoz, az döbbenten állapítja meg, hogy betege nem szedte az antibiotikumot, az antidepresszánst, az asztmaellenes szereit stb., állapota tovább romlott. A gyógyszerésztársadalom dolgozik, tűr és várja a jobb jövőt. Hiszen valami oka csak lehet annak, hogy hihetetlenül felfokozott a befektetői láz a patikalétesítések terén. Üzleti társaságban szinte már lesajnálják azt, akinek nincs még patikája. Csak nem az lehet, hogy tudják már, lesz itt még valamikor a gyógyszerügyből komoly üzlet, csak türelem, eljön még az az idő, amikor nagyot lehet kaszálni. Dr. Mikola Bálint szerint a gyógyszerészeknek is lenne türelmük, de a gazdasági erejük teljesen elfogyott, sokan viszont úgy ítélik meg, hogy még nincs eléggé kivéreztetve a gyógyszerész-társadalom, még jobban el lehet értékteleníteni a felépített infrastruktúrát, aztán bagóért megvenni az egészet. Szinte már látja - amikor ez bekövetkezik - aggódva felállni a honatyát a parlamentben napirend előtt, fejtegetve, hogy növelni kell a gyógyszerellátás szerepvállalását az egészségügyi ellátórendszerben, hiszen mégiscsak ez a legolcsóbb. Ehhez viszont gazdaságilag is erősíteni kell. Klasszikus példa ez, tőkekivonás egy ágazatból, piaci környezet kialakítása, versenyhelyzet megteremtése, majd az állami beavatkozás szükségességének állítólagos felismerése. Csak közben kicserélődnek a tulajdonosok és a szereplők. Tisztességes ez?

Végre Luxemburgban megfogalmazták, hogy megbízható és minőségi gyógyszerellátáshoz gyógyszerész kell. Olyan gyógyszerész, aki gazdasági ügyekben is döntésképes, nem a munkáltatója motiválja a „szakmai" döntéseit. Egy kézbe kell hát adni a szakmai és a menedzsmentjogokat, mert a közegészségügyi érdek magasabb szintű erkölcsi kategória, mint az üzleti érdek. A gyógyszerészek személye garancia a felelősségre és a biztonságra. A gyógyszer nem kereskedelmi cikk, hanem különleges termék. Leírják azt is, hogy a gyógyszerészek által tulajdonolt és működtetett ellátás erőforrás- és költségmegtakarítással jár, miközben az egészségügyi ellátásra fordítható anyagi lehetőségek valamennyi államban erőteljesen korlátozottak. Jó, hogy ezt Luxemburgból kell megtudnunk. A Gazdasági Versenyhivatalhoz is eljutott az Európai Unió Bíróságának döntése, ahol azt nyilatkozták, hogy ez is csak egy döntés, de ránk nézve nem kötelező. Hát ez az. Dr. Mikola Bálint reméli, már nem lesz így sokáig.