Útkeresés a szűrésszervezésben

Míg a tbc esetében a szűrés korábban kiváló eredményeket hozott, a daganatszűrések laza hálójából viszont sokan kiesnek.

Az országos halálozási statisztikák javulásában csak a szervezett, kiszámíthatóan visszatérő, mindenkihez eljutó szűrés, a betegútkísérés, a visszahívás hordoz mérhető népegészségügyi értéket - vallják a szakemberek. Az alkalmi vizsgálatoknak persze lehet egyéni hozadékuk, de rendszerint csak azok vesznek részt rajtuk - akár a szükségesnél is többször -, akik amúgy is fokozott gondot fordítanak egészségük megőrzésére.

Nemcsak a hogyan, hanem a mit, mikor és mennyiért kérdése is meghatározó. Hiába olcsó és egyszerű egy módszer, ha nem képes 85-90 százalékos biztonsággal elkülöníteni a betegeket az egészségesektől. Hiába olcsó és teljesen megbízható egy vizsgálat, ha a kiszűrendő betegség lappangási ideje rövid: például ahhoz, hogy a tüdődaganatot még panaszmentes állapotában felfedezzék, 7 havonta minden felnőttnek részt kellene vennie mellkas-átvilágításon.

Ennek ellenére megmaradt az évenkénti tüdőszűrés jól bevált rendszere, amely hagyományosan a tbc-s esetek kiszűrését és egyéb légzőszervi bajok felismerését célozza. "Erre a behívottak 40 százaléka megy el, s ehhez hasonló országos átlagot értünk el - 37 százalékról 43 százalékra növelve a részvételi arányt - a mammográfia esetében" - sorolja az adatokat Kovács Attila, helyettes országos tiszti főorvos. Nagy dilemma, hogy a jelenlegi 47 mammográfiás központ közül 26-nak a működése is csak akkor lenne gazdaságos, ha a behívottak 70 százaléka megjelenne a vizsgálaton. Ha viszont kevesebb központ működne, az megnehezítené elérésüket. A cél az, hogy 10 év alatt évi 10 százalékkal (mintegy 210 esettel) csökkenjen a mellrák okozta halálozás, de ehhez legalább kétharmados részvételi arányt kellene elérni.

Nyilván nem függetlenül a bőséges mammográfiai kapacitástól, a nők átvizsgáltsága jobb - megközelíti a 60 százalékot -, mint amennyit a népegészségügyi szűrés adatai mutatnak. A többlet azokból adódik, akik valamilyen panasz alapján, beutalóval kérik a vizsgálatot. Sokkal nagyobb ez az eltérés a 2003-ban bevezetett behívásos méhnyakszűrésnél. Itt az ÁNTSZ invitáló levelére mindössze 4-7 százalékos érdeklődés mutatkozik, így a 25-65 éves nők évente sorra kerülő egyharmadából - 700-800 ezer közül - mindössze 58 ezren élnek az ingyenes lehetőséggel. Ugyanakkor az OEP elszámolásaiból az tűnik ki, hogy évente 850 ezer nő 918 ezer citológiai vizsgálatáért fizetnek. Vagyis egyeseket szükségtelenül gyakran, másokat pedig egyáltalán nem szűrnek - így lehetséges az, hogy még mindig évi több mint négyszáz áldozatot szed a lassan, évek során kifejlődő méhnyakrák, amely időben kiszűrve teljesen gyógyítható lenne.

Nem csak a hatékonyság, a fajlagos költség is a szűrésen részt vevők számától függ - minél többeket vizsgálnak meg, annál kevesebb kiadás jut egy-egy sikeres életmentésre. Így ma az emlőszűrésnek köszönhetően megmentett minden egyes életév költsége - a szűrés és a gyógyítás együtt - 800 ezer forintnál is több, ugyanez a méhnyakrák esetében 1,5 millió, a még csak kísérletként, s nem országos méretekben zajló vastagbélszűrésnél pedig 1,2 millió forint.