Úton az asztmás magyar hegymászók

Az asztmás hegymászók arra vállalkoztak, hogy bebizonyítsák: ezzel a betegséggel is lehet teljes értékű életet élni.

Jól vannak azok az asztmás hegymászók, akik nemrégiben indultak útnak, hogy megmásszak a közép-ázsiai Pamír hegység 7134 méter magas Lenin-csúcsát. - mondta Horváth Katalin, a hegymászókat támogató gyógyszercég munkatársa. Hozzátette, a a kapcsolattartás nehézkes, így nem tudni pontosan, hogy mostanáig meddig jutottak a hegymászók. Az öt sportolóból álló csapatnak két középsúlyos asztmás fiatal a tagja, őket két egészséges hegymászó és egy tapasztalt vezető kíséri.

Zempléni Szabolcs (23) és Zempléni Balázs (21) hét évvel ezelőtt kezdett el hegyet mászni. Indulásuk előtt úgy fogalmaztak: azt szeretnék bebizonyítani, hogy ezzel a betegséggel is teljes értékű életet lehet élni. Eddig kétszer jártak a Mont Blanc tetején - 2006-ban az olasz oldalról, míg 2008-ban a francia oldalról kapaszkodtak fel a 4810 méteres magaslatra. 2007-ben két hegycsúcs, a Monte Rosa (4634 méter), illetve a Grossglockner (3798 méter) megmászása szerepelt a programjukban. Az idei expedíció azért is egyedülálló, mert légúti betegségben szenvedő sportolók először kísérelnek meg feljutni a Lenin-csúcsra.

Az alpinisták egy évig készültek a pamíri feladatra. - Ilyesmire asztmásan korábban senki sem vállalkozott, ezért az orvosok sem tudják pontosan megmondani, hogy mire számíthatnak a fiúk - mondta a két fiatal édesapja. Zempléni János, a Magyarországi Krónikus Légúti Beteg Gyermekek Sportegyesületének (Makró SE) elnöke. Az orvosokkal egyeztetve magukkal visznek minden olyan gyógyszert, amelyről előzetesen úgy gondolták, hogy az expedíció idején, főképp mászás közben, szükségük lehet - mondta édesapjuk az indulás előtt. A testvérek orvosi felszerelést is vittek magukkal, hogy folyamatosan rögzíthessék egészségügyi adataikat, így megfigyelhetik állapotuk változását hegymászás közben. Az adatokat a sportolók hazatérte után szakemberek elemzik majd, az eredmények pedig egy nagyszabású kutatás alapjául szolgálhatnak.

- Alig tudunk valamit arról, hogy milyen tünetei lehetnek a betegségnek ilyen magaslaton, mászás közben - mondta Kovács Péter tüdőgyógyász. Szerinte jellemző, hogy felfelé haladva egy ideig jelentősen romlik az asztmások teljesítménye, de amint a tüdejük megszokja a terhelést, hasonló teljesítményre képesek, mint az egészségesek. A hegymászás nem jelent állandó, azonos intenzitású megterhelést a szervezetnek, így a tüdőnek van ideje pihenni és hozzászokni az oxigénhiányhoz. A mai modern medicináknak köszönhetően a betegség szinten tartható és kontrollálható - fűzte hozzá.