Üzenetek az öntudatlan agyból | Weborvos

A funkcionális MRI-vel tetten érhető köztes tudatállapotnak még nincs megfelelő definíciója.

Az eszméletlen emberrel szót érteni, régi vágya orvosnak, hozzátartozónak egyformán. Bár a közeli rokonok olykor tudni vélik: a beteg mindent ért, vannak érzelmei és ezeknek hangot is ad - a használatos klinikai módszerek a tényleges állapotot gyakran rosszabbnak ítélik meg. Most újabb megközelítés lehetősége merült fel. Ha bizonyossá válik, hogy a speciális mágneses magrezonancia-vizsgálatok (MRI) a tényleges tudati állapotot tükrözik, nemcsak az követhető nyomon, változik-e a beteg állapota, hanem az is, tudatában van-e sorsának és képes-e akaratának közlésére.

Adrian Owen, a Cambridge-i Egyetem kutatója 4 évvel ezelőtti közleményében egy vegetatív állapotban levő asszonyról ír. (Vegetatív állapotban az életfunkciók kifogástalanok, a beteg önállóan lélegzik, reflexei megtartottak.) A tudatvesztett hölgyet arra szólították fel, képzelje azt, hogy teniszezik. A funkcionális MRI kimutatta, az utasítás nyomán a mozgásokért felelős agyi terület (SMA - supplementary motor area) aktív állapotba került. Amikor arra kérték, gondoljon arra, hogy a háza körül sétál, a hippocampus lett aktív, itt van a térbeli elhelyezkedés agyi központja. A hölgy tehát megértette az utasításokat, azaz valójában nem volt eszméletlen.

2006 óta számos 54 eszméletlenbeteget vizsgált meg Martin Monti cambridge-i agykutató vezetésével egy angol-belga munkacsoport. Öt esetben volt egyértelmű, hogy felszólításra a beteg akaratából agyi aktivitás lép fel, de csak egyetlen esetben sikerült egyfajta gondolkodási „árukapcsolást" elérni. A 29 éves autóbalesetest arra kérték, ha a föltett egyszerű kérdésre (mint pl. „van testvére?") a válasza IGEN, gondoljon arra, hogy teniszezik, ha NEM, képzelje, hogy a háza körül sétál. A válaszok 5 percen át ismétlődő impulzusokban eléggé erősek voltak ahhoz, hogy az MRI értékelhető képet adjon. A feleletek helyességét a hozzátartozók és egy független kutatócsoport is jóváhagyta.

A jelentős tudományos közlemény februárban jelent meg a The New England Journal of Medicine hasábjain. „Nem tudjuk bizonyítani, hogy ezek a betegek tényleg maguknál vannak, de a módszerrel megadhatjuk a lehetőségét, hogy kapcsolatba lépjenek velünk" - mondta Steven Laureys, a kutatócsoport munkatársa. Nyilvánvaló, az ilyen beteg valamiféle homályzónában van, hogy tudata teljes értékű-e, nem tudjuk. A jelen orvosi gyakorlatban az orvosok standardizált viselkedési teszteket használnak a tudatállapot felmérésére. A funkcionális MRI-vel tetten érhető köztes tudatállapotnak még nincs megfelelő definíciója. Márpedig ez a biztos diagnózishoz nélkülözhetetlen. Annál is inkább, mivel a válaszra képes ember talán döntéseket is hozhat, többek közt azt, elfogad-e új gyógyszert vagy nem, és egyáltalán: óhajt-e tovább élni. A vizsgálatok mindent megváltoztatnak - mondja Nicholas Schiff New York-i neurológus.

A kérdésnek fontos etikai, jogi vetületei vannak. A módszer tényleges értéke még igazolásra szorul.