Válságban a kórházak

Pénz hiján elkezdődött a betegek küldözgetése szakrendelőből kórházba, kiskórházból nagykórházba. Csiba Gábor cikke.

A lap közli Dr. Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház főigazgató főorvosának írását, melyben kijelenti, vészhelyzet alakult ki a kórházakban és a járóbeteg-ellátó intézményekben, ugyanis július elsejétől valamennyi intézmény jóval kevesebb pénzt kap havonta, mint az előző hónapokban. Ez 15-15 százalékos elvonást jelent az év hátralévő részében.

A kórházigazgatók korábban, észlelve a vészhelyzetet, igyekeztek válságforgatókönyvekkel igazodni az új helyzethez, azonban ezek nem hozták meg és nem is hozhatták meg az eredményt, a stabil gazdálkodást, mivel ez a féléves szinten 15-18 százalékos elvonás olyan, mintha egy hónapra eső bevételt vontak volna el. Márpedig, ha kiesik egyhavi bevétel, azt pótolni nem lehet, annyi tartalék nincs az intézményeknél, vagy ha volt, akkor a korábbiakban gazdálkodtak rosszul.

A válságba került kórházak és egészségügyi ellátó intézmények megkezdték a dolgozók elbocsátását, csökkentették, vagy megszűntették a béren kívüli juttatásokat, megszűnt a túlórakifizetés, csökkent az ügyeleti díj, az étkezési támogatás stb. Szigorúan a működőképesség határaira csökkentették a gyógyító és gazdálkodási kereteket.

Az a képtelen helyzet állt elő, hogy minél több betege van egy kórháznak, annál kevesebb pénzt kap a gyógyításért, ezért nem érdeke több beteg ellátása. A kórházak ezért elkezdték tovább küldözgetni a betegeket a járóbeteg-ellátásból a fekvőbe, a fekvőbeteg-ellátásból a járóba, a kis kórházakból a nagyokba, a területiből a súlypontiba. Innen nincs tovább, tehát az igazi veszteségek a súlyponti kórházaknál, egyetemi klinikáknál jelentkeztek.

Csökkenteni kellett a betegek beáramlását, megnövekedett a várólista, elégedetlenné váltak a betegek. A fizetési nehézségek miatt a beszállítói számlákat átütemezték. Fizetési könnyítést kértek a beszállítók, akik nem kapták meg munkájukért a jogos juttatásukat, így a beszállítók, a szolgáltatók elégedetlensége is fokozódott, hiszen a tb-járulékot, az áfát és a különböző adókat fizetniük kellett, dolgozóiknak bért kellett fizetni, de a zömében egészségügyi szolgáltatókat kiszolgáló cégek fenti kifizetései ebben a helyzetben bizonytalanná váltak.

Csődöt mondott az új finanszírozás, be kell ismerni, hogy kevesebb pénz van, és a kevesebb pénzt nem lehet ugyanolyan feltételekkel elosztani, mint az előzőekben. Az évek óta zajló folyamatos pénzkivonás az egészségügyből, a Pénzügyminisztérium fiskális szemlélete folyamatosan rontja a feltételeket, az egészségügyi intézmények területi ellátási kötelezettsége zavaros helyzetet eredményez, az Egészségügyi Minisztérium az önkormányzatokra mutogat, az ágazati vezetés csalónak minősíti és a teljesítménnyel való bűvészkedéssel vádolja az intézményeket, ágazati stratégia nincs.

Három hónap alatt bebizonyosodott az új rendszer csődje, amelyet a szakmai szervezetek, többek között a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért előre jelzett, ezért találkozót kért az egészségügyi minisztertől, illetve a segítségével a miniszterelnök úrtól, mely megtörtént és (ismét) csalódást okozott. Lényegre törően elmondták, hogy hiányzik a kivont pénz a rendszerből, kérték, adják vissza az elvont 13,5 milliárdot, és adjanak még ebben az évben pluszpénzt a többletkiadásokra (áfa stb.).

„Megértjük a nehézségeket, de nincs pénzünk" - ezzel a mondattal zárult a találkozó. Nem értették meg, hogy nemcsak az intézmények, nemcsak az ott dolgozók, nemcsak a betegek kerülnek így bajba, hanem az egészségügyi ellátórendszert szolgáló beszállítók és szolgáltatók csődközeli helyzetbe jutnak, rajtuk keresztül pedig a nemzetgazdaságot is kár éri.

Nem sikerült elfogadtatni a miniszterelnöki találkozón, hogy a kért 25 milliárd forinttal az ágazat szereplőinek nagy többségét segítené meg a kormányzat, és sokkal többet veszítünk szakmailag, politikailag és gazdaságilag, ha fenntartjuk a „nincs pénz, nincs miből adni" szemléletet. Pedig van pénz, csak nem mindig akkor és ott, amikor és ahova kellene.

Ebben a helyzetben mit tud tenni egy kórházvezető? – teszi fel a kérdést Dr. Csiba Gábor. Úgy dönt, csak sürgős betegellátást végez az elkövetkező időszakban, hiszen október, november, december viszonylatában a beígért bázisfinanszírozás ugyanazt a kevés pénzt osztja el másképp, mint amennyi eddig volt, márpedig ez csak a sürgősségi ellátásra elég. A jövő évi költségvetés tervezetéből látszik, hogy egyetlen fillérrel sem jut több a kórházaknak és a szakrendelőknek, mint az idei szűkös évben.

Legyen akkor csak sürgősségi ellátás, mert az kell, mert az kötelező, halasztgassuk a tervezett betegellátást, nyújtsuk a várólistát, mert a most meghatározott büdzséből mást tenni nem lehet. Módosítsuk a beszállítói, szolgáltatói szerződéseinket úgy, hogy az áram, a gyógyszer, a kötszer beszállítói a kiszámlázott összeg 80 százalékát kapják csak meg, mivel mi is 20 százalékkal kevesebbet kapunk. Ennek révén a beszállítók és a kórházak közösen léphetnek majd föl a fiskális szemlélettel szemben, közösen kérhetik az elvégzett munkáért jogosan járó pénzt.

A visszaadott életéveket nem lehet csak forintokban számolni, bár az egészségügy eredményességét forintokkal is lehet bizonyítani.