Veréssel fenyegetett orvosok, ápolónők | Weborvos

Az egyes szakmák közül az egészségügy a legveszélyeztetettebb a fizikai, valamint a pszichikai erőszak szempontjából.

Az Európai Munkakörülmények Szervezet felmérései szerint az egyes szakmák közül az egészségügy a legveszélyeztetettebb a fizikai, valamint a pszichikai erőszak szempontjából.

- Nagyon sok egészségügyi dolgozó szenved az erőszakos cselekmények által okozott poszttraumás stresszben - állítja Harmat György, a Heim Pál Kórház főigazgatója. És hogy mennyire komoly ez a probléma, jelzi az is, hogy a Magyar Kórházszövetség úgy érezte, hogy foglalkozniuk kell vele: Harmat Györgyöt kérte föl a helyzet „menedzselésére". Szervezete azt szeretné elérni, hogy a közfeladatokat ellátók a jelenleginél jóval nagyobb védelmet kapjanak a társadalomtól, például a kórházi dolgozók bántalmazóinak legalább akkora legyen a büntetési tételük, mint a rendőrverőknek.

A kórházszövetség ezen túl tréningekkel, illetve különféle „belsőépítészeti megoldásokkal" próbálja mérsékelni az orvosok és ápolók elleni agresszív viselkedést.

- Noha első hallásra talán érthetetlennek tűnik, de bőven előfordul az agresszió a szülőszoba és csecsemőosztály környékén is - meséli Csiba Gábor, aki feleleveníti, hogy a közelmúltban egy héten belül két, 13 éves gyereklányt hoztak be ugyanabból a faluból a szülészetre. A jogszabályok szerint a kórháznak jelentenie kell az esetet a hatóságoknak, mert 14 év alatt csak bűnelkövetés, illetve megrontás következménye lehet a szülés. Az érintett családok viszont nem értették, miért is van szükség a rendőrség és a gyámügy bevonására, így az orvosra támadtak, aki tájékoztatni akarta őket a problémáról. Végül a biztonságiak és a rendőrök vetettek véget a konfliktusnak.

A statisztikák szerint az év első negyedében 35 alkalommal, vagyis durván háromnaponta ért valamilyen támadás - garázdaság vagy testi sértés - orvost vagy ápolónőt. A pszichiátriai, a sürgősségi, a geriátriai, a gyermekosztályokon és a szakrendeléseken dolgozókat éri a leggyakrabban inzultus. Nincsenek biztonságban az orvosi várókban, illetve a folyosókon sem a fehér köpenyesek.

Az Országos Mentőszolgálat egy korábbi, regionális kutatása azt igazolta: a sürgősségi ellátás alatt „támadók" a várakozást viselték a legrosszabbul. A balesetek után a fájdalommal, szorongással küzdő embernél könnyen fölborulhat a tanult viselkedési forma. Szakemberek szerint a saját magukért vagy rokonukért aggódok az ellátás elé gördülő valamennyi akadályt személyes támadásnak érzékelik. Sőt, a rettegett betegségek, ilyen a rák például, a tehetetlenség és a félelem miatt agresszívvá tehetik a legszelídebbeket is. Az orvosi tudás ráadásul egy ilyen helyzetben akár véges is lehet. És nehéz szembesülni azzal, hogy az orvos sem mindenható.

- Az olyan mondatokra, hogy „megveszlek kilóra, te köcsög" vagy „parasztgyerek, mit ugatsz", már az arcizmom se rándul - meséli egy gyerekosztályon dolgozó orvos. A berúgott ajtók, a folyosón ugrásra kész biztonságiak látványa egyre gyakoribb a gyermekellátó helyeken. A szülő gyakran nem érti, miért kell a vérző, ám apró sérüléssel várakoznia, ha éppen egy nem lélegző gyerekbe próbálnak életet verni. De nem ritka, hogy bár az orvosok készségesek, a szülő rosszul értelmezett féltésből egyszerűen akadályozza az ellátást.

A tapasztalatok szerint a támadások nagy többségének nincs is konkrét kiváltó oka: a konfliktus váratlanul következik be. Nem véletlen, hogy az ellátóhelyeken szinte szabályként rögzítik: a figyelem nem lankadhat, nem álljuk el a bejáratot, ami menekülési út lehet. A betegek jogaival foglalkozó Szószóló Alapítvány vezetője, Matkó Ida szerint a betegek agresszív viselkedése már reakció. Ugyanakkor - állítja - a helyzet sokkal árnyaltabb annál, mintsem azt hihetnénk, hogy a „gonosz, rossz ellátórendszer dühíti a betegeket". Matkó Ida szerint a legfőbb probléma, hogy Magyarországon nincs bejáratott hálózata az információszerzésnek.

Szerinte az orvosok ugyanúgy a rosszul működő rendszer kiszolgáltatottjai, mint a betegek. Az alacsony fizetések mellett az információhiány, a nehéz szakmai előrejutás, a feudális kötöttségek jellemzik az egészségügyet. „Azt adják tovább a betegeknek, amit ők is kapnak." Matkó Ida szerint a gazdasági kérdések megoldásán túl kulturált, demokratikus kapcsolatrendszer kialakításával lehetne változtatni a helyzeten.

Az agresszió elkerülésének a hazai kórházakban még korántsem tipikus eszközét - a nyitottságot és a közvetlen kommunikációt - vezették be a Fővárosi Szent Imre Kórház sürgősségi fogadóhelyén. Verbális inzultus még így is naponta előfordul, viszont sokkal kevesebb, mint amikor még nem alkalmazták a módszert. Horváth Károly ápolási egységvezető elmondja: ő a sürgősségi ellátás legfontosabb részét, a betegek ellátásának sorolását Izraelben tanulta. Az ottani és saját tapasztalataiból építkezve jutott el ahhoz a felismeréshez: ha a beteg rendezett környezetben van, és tudja, mi fog vele történni, másként viselkedik. Itt egyetlen ajtón sincs „ne kopogj" tábla, a nyitott pult mögött mindig van valaki, aki, ha szükséges, megmondja, hogy még mennyit és mire kell várakozni.

A feszültség enyhítésének egy másik eszköze a hangosbemondó, amely időről időre jelzi: most éppen mi történik, mi is az a probléma, ami miatt esetleg lelassult az ellátás. A betegek tájékoztatását színes kártyák is segítik. Ezekről egyértelműen leolvasható az is, mennyire súlyos a helyzet, mennyi ideig tart az ellátás. Horváth Károly szerint a kártyákra azért is szükség van, mert a várólisták miatt egyre több beteg jön a sürgősségire. Akinek nincs türelme például a hasi ultrahangvizsgálatra heteket várni, idejön. Beteget ugyanis a sürgősségi osztályról nem lehet elküldeni. Általában ők kapják a leghosszabb várakozási időt, az egy-két órán belüli ellátással biztató kártyákat.