Veszedelmes ideológia a család ellen

Mindegy, hogy férfinak vagy nőnek születtünk, hiszen mi magunk választhatjuk meg nemi orientációnkat.

Erről szól az egyre több iskolába benyomuló, az itthoni szakzsargonban is csak angolul gender mainstreamingnek nevezett ideológia, amelyhez egyes országokban már tanmenetet igazítanak. Az Európai Unió nemcsak szellemi táptalaja a nemi összemosás propagálásának, de anyagi hátteret is biztosít ehhez. A lobbisták módszereiről és az egyre intenzívebben terjedő újfajta gondolkodásmód hátteréről Gabriele Kuby beszélt, aki nemrégiben A nemek forradalma címmel írt összefoglaló könyvet.

A német író-szociológusnő a gender mainstreaming eredetéről elmondta, hogy a radiális homoszexuális és leszbikus szervezetek kezdték el terjeszteni annak ideológiáját, hogy valójában mindegy, hogy férfinak vagy nőnek születtünk, hiszen mi magunk választhatjuk meg nemi orientációnkat. A gender rövid fordításban társadalmi nemet jelent a biológiai nemmel szemben. Azt akarják, hogy jogilag ne a biológiai, hanem az önkényesen választott nem legyen érvényben, és ezt jegyezzék be a hivatalos iratokba is. A németországi és osztrák egyetemeken már tanítják a nemi orientáció szabad megválasztásának elméletét, sőt megpróbálják átadni az iskolás és óvodás korú gyermekeknek is.

2006 szeptemberében a német parlament határozatot hozott arról, hogy a tanmenetet a genderideológiához kell igazítani óvodás kortól egészen az egyetemig. Arra tanítják a gyerekeket, hogy szabadon válaszszák meg nemüket, és azt sulykolják beléjük, hogy homoszexuálisnak lenni szép és értékes dolog. Az aktivisták meg akarják változtatni az embereket, el akarják törölni azt a tényt, hogy férfinak és nőnek születtünk, és abban reménykednek, hogy ha már egészen kicsi korban elkezdik ennek terjesztését, akkor szélesebb körben elfogadottá válhatnak a különböző „életstílusok“.

Gabriele Kuby-nek van még egy elmélete, ami egyelőre csak spekuláció, bár egyre több jel látszik alátámasztani azt, hogy köze van a valósághoz. Az amerikai vezetés évek óta azon dolgozik, hogy a világ népességét lecsökkentsék, ha pedig a homoszexualitás széles körben elterjed, elérhetik ezt a célt. Éppen erre törekszik egyébként a fejlődő országok radikális abortuszpolitikája is. Európára nézve ez komoly veszélyt jelenthet, hiszen születéscsökkenés jellemzi a kontinenst: az elmúlt évtizedekben mintegy harminc százalékkal csökkent a lakosság, 2030-ra pedig húszmillió ember fog hiányozni a munkaerőpiacról, éppen ezért riasztó annak gondolata, hogy mindez hivatalos politikává válhat Európában. Ennek ellenére az unió egyre nagyobb anyagi támogatással segíti a homoszexualitás elfogadását, az Európai Unió a gendermozgalom élharcosává vált.

Az ENSZ-ben és az EU-ban ma már a reprezentatív demokratikus képviseletek tevékenységét civil szervezetek bevonásával ellensúlyozzák. A gyakorlatban ez úgy nyilvánul meg, hogy a radikális homoszexuális egyesületek részt vehetnek a törvényalkotás folyamatában, később pedig ők ellenőrizhetik azt, hogy bevezették-e saját országukban a vonatkozó törvényeket. Munkájukat magas pénzösszegekkel támogatja az Európai Unió, gyakran ötven-, száz-, olykor kétszázmillió eurót is kapnak. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy minden ország megkövetelje a kiosztott uniós források helyének és a szavazási mechanizmusoknak az átláthatóságát. Bár ijesztő, de sajnos tény, hogy ma már nemcsak a leszbikusságot, illetve a homo-, transz- és biszexualitást akarják elfogadtatni, hanem igyekeznek tolerálásra bírni az embereket a pedofiliával kapcsolatban is.

Gabriele Kuby elmondta, mint minden más ideológia, az övék is a nyelv összezavarásával operál és visszaél az érték fogalmával. A homoszexualitás egyik legfontosabb dátumává 1973 vált, amikor elérték, hogy az Amerikai Pszichológiai Társaság törölje a homoszexualitást a betegségek listájáról. A pedofilok most ugyanezt a harcot folytatják, emellett pedig új fogalmakat alkotnak. A pedofilia vagy gyermekrontás helyett a nemzedékek közötti intimitás, bensőségesség fogalmát használják. Az a törekvés is él, hogy jóval lejjebb vigyék a gyermekeket védő korhatárt, vagyis azt akarják elérni, hogy minél fiatalabb korosztállyal lehessen szexuális kapcsolatot létesíteni.

Azzal kapcsolatban, hogy lát-e esélyt arra, hogy sikerül megakadályozni ennek az ideológiának a terjedését, a szociológus elmondta, a jóért akkor is harcba kell szállni, ha kilátástalannak tűnik. Ez a fajta ideológia megtiltja, hogy kimondjuk, mi a jó és mi a rossz. A legnagyobb diszkriminációt abban látja, hogy lassan azt is megtiltják, hogy édesanyák lehessünk, a radikális feministák pedig egyenesen olyan nőkép elterjesztésére törekszenek, amelyben az anya fogalma egyáltalán nem szerepel. Meg kell értetnünk mindenkivel, hogy a férfiak és a nők egymásra vannak utalva, és csak akkor leszünk termékenyek, csak akkor lesz jövőnk, ha kiegészítjük egymást.