Veszélyes kaland ma az egészségügybe fektetni

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Weborvos!

Már ma is vannak olyan jó hazai példák, ahol az úgynevezett magánszolgáltató közösségi feladatot lát el.

Az az egészségügyi rendszer, amelyik az orvost, mint embert bűnösnek kiáltja ki, és nem a betegek érdekében végzett szolgáltatás motorjaként kezeli a szakdolgozókkal együtt, bukásra van ítélve – mondta az Üzletemnek dr. Fábián Lajos orvos, a TritonLife Csoport társtulajdonosa és igazgatóságának elnöke, marketing-, egészséggazdasági- és egészségbiztosítási szakember, aki néhány hete a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Egészségügyi Szekciójának elnökeként is dolgozik.

– Készülnek-e javaslatokat tenni a kormány szakminisztériumának?

– Nehéz úgy megközelíteni a kormányt vagy a szakminisztériumot, hogy kívülről – sokszor a teljes kép ismerete nélkül – egyoldalúan megmondjuk nekik, hogy mit kellene tenniük. Ezt senki nem szokta jó néven venni. Aki volt már valóban nagy szervezetben felső vezető az tudja, hogy a karmesterek dolga milyen nehéz és sokszor magányosságra ítélő feladat. Ezért korábbi tapasztalataim alapján én a magam részéről azt a párbeszédet tartom az egyedüli járható útnak, mely párbeszéd során a felek meghallják egymás érveit, megértik egymás problémáit, és így, lassan csiszolgatva és egymást segítve kikerekedik a kompromisszum, ami mindenki számára elfogadhatóbb, és jobb, mint az azt megelőző helyzet volt.

A kérdésére válaszolva azonban igen, a célok között az is szerepel, hogy segítsük a döntéshozókat annak érdekében, hogy javuljon a hazai egészségügyi ellátás helyzete, és tisztább viszonyok alakuljanak ki a szektorban, de én a megmondóemberek által képviselt attitűd helyett az együttműködés építő erejében hiszek, és mielőtt kijelentő mondatokban fogalmaznék, előtte általában kérdezek. (...)

Én személy szerint meg vagyok arról győződve, hogy a szektorban fel kellene hagyni a magán-, és állami szolgáltatás egymással szemben történő definiálásával, hiszen a beteg érdeke nem az e körül folyó vita, hanem a jó minőségű, elérhető, és szakmailag is a kor színvonalának megfelelő szolgáltatás. A betegnek mindegy, hogy ki nyújtja a szolgáltatást, feltételezve, hogy a közösségi finanszírozás szektorsemlegessé válva csökkentené az anyagi egyenlőtlenségeket. Csehországban, Szlovákiában, Németországban vagy más országokban, senki nem kérdezi meg a kórház portáján, hogy kié a fal, az ablak vagy a berendezések az épületben. Ha a szolgáltatás megfelelő színvonalú és elérhető, a benne dolgozók örömmel és megbecsülésnek örvendve végzik a munkájukat, akkor ez nem érdekes. Persze mindez feltételezi, hogy a beteg embernek nem kell ez egyik helyen nagyságrendekkel többet fizetnie, mint egy másik helyen. És igen... Előbb-utóbb azt is feltételezi, hogy valaki vesz egy nagy levegőt, és definiálja azt az ellátási alapcsomagot, ami tényleg jár a magyar embereknek a havonta megfizetett adók és járulékok fejében. Ez, és csak ez teremthetné meg az alapját annak, hogy a jelenlegi zsebbe fizetős paraszolvenciális rendszer helyébe egy strukturáltabb, átláthatóbb –, akár állami, de valódi biztosítási logika mentén működő – az alapcsomagot kiegészítő második vagy harmadik szint épüljön ki. Itt is ismétlem, a szolgáltatást teljesen mindegy, hogy ki nyújtja, amíg a szakmai, minőségi, és eredmény követelményeknek megfelel, és nem feltétlenül jelenti ennek a szektornak a pejoratív értelemben vett teljes elüzletiesedését sem.

Ez nem jelenti, és nem jelentheti azt, hogy a szolidaritási elvű rendszer megszűnjön, és emberek maradjanak alapvető ellátás nélkül. De igenis jelentheti azt, hogy a szolgáltatást ott nyújtsák, ahol erre vonatkozóan a legjobbak a feltételek, ahol a legtapasztaltabb, legfelkészültebb, és leggyakorlottabb a személyzet. És igen, jelentheti azt is, hogy a páciensek (ügyfelek) különböző szintű ellátásokból választhassanak. Nem az egészségügyi ellátás, vagy annak minősége lehet különböző, hanem az a kiszolgálási környezet, ami az ellátást körülveszi. Továbbiak a cikkben