Vesztésre állunk a szúnyogháborúban

A hatásköri átfedések mellett a pénzhiány és az időjárás is nehezíti, hogy időben és hatékonyan megtörténjen a csípős rovarok ritkítása.

A szúnyoghelyzet kritikus: a Balatonnál a legutóbbi déli parti mérésekben 100 fölötti volt a csípésindex (vagyis egy óra alatt száznál több szúnyogtámadás érte a tesztalany bőrfelületét). Bár a rendkívüli helyzetre való tekintettel idén a tűrésküszöböt feljebb emelték - a korábbi években 30-40-68 értékeknél kezdték meg az irtást, most a 60-as index a küszöb -, már hetek óta túl vagyunk azon a szinten, ahol a gyérítés megkezdése indokolt lenne.

Sáringer-Kenyeres Tamás, a balatoni szúnyogirtást irányító szakértői bizottság csoportvezetője szerint a csapadékos idő miatt az eddigi négy ritkítás ellenére is több a szúnyog a megszokottnál, ezért amint gyengül a szél, újra felszállnak a permetezőgépek. Hozzátette: gondot okoz, hogy idén a tóparttól távolabb lévő legelők és berkek ontják a szúnyogokat, miközben ezeken a területeken pénzügyi okok miatt nem tudnak irtani. A szakember a Népszabadság zalaegerszegi tudósítójának megjegyezte: ahhoz, hogy javuljon a helyzet, az irtás mellett tartós melegre lenne szükség.

A Balaton problémája nem egyedülálló, sőt, még csak azt sem mondhatnánk, hogy ott a legrosszabb a helyzet. Maga a tó a szúnyogok szemszögéből egyáltalán nem számít jó költőhelynek, a part menti nádas-mocsaras részek, az úgynevezett berkek viszont annál inkább -ezek felülete most jóval nagyobb a szokásosnál, ugyanakkor meg sem közelíti például az északkelet-magyarországi, illetve az alföldi ár- és belvízjárta területek kiterjedését.

Az ÁNTSZ június közepén érzékelte a vészhelyzetet, és maga is bekapcsolódott a szúnyogmentesítésbe, illetve hozzájárult az ahhoz szükséges vállalkozói engedélyek soron kívüli kiadásához. Azóta azonban egy újabb ár- és csapadékhullám is elérte az országot, így a szúnyogirtást a következő napokban mindenképpen meg kell ismételni, méghozzá az előzőnél jóval nagyobb területen. Magyarországon a szúnyogirtás alapvetően önkormányzati feladat- és hatáskörbe tartozik.

A helyhatóságok ehhez a munkához két esetben kaphatnak állami segítséget: ha regionális „konzorciumokba" tömörülve végzik a gyérítést (megsokszorozva annak hatékonyságát), akkor 50 százalékos támogatásért pályázhatnak a költségeik fedezéséhez, ha pedig kiemelt turisztikai jelentőségű területen irtanak, akkor az állam egy évente meghatározott keretből társfinanszírozza az irtást (a biológiai gyérítésnél 70, a kifejlett szúnyogokat támadó kémiai irtásnál 30 százalék a támogatási arány).

Tavaly a turisztikai célú szúnyogirtási keret egy része a száraz időjárás miatt megmaradt, így idén a Balatonnál az eredetileg tervezett 70 milliónál többől gazdálkodhatnak. Másutt azonban pénzügyi szempontból korántsem ennyire biztató a helyzet. A kiemelt idegenforgalmi régiókban (a Balatonnal együtt) összesen 100 millió forintnyi forrás áll rendelkezésre az idei költségvetésből, ami az igényeknek csupán a töredékére elég.

A problémát önmagában a több pénz még nem oldaná meg: a beavatkozások szakmai és időbeli koordinálására is szükség lenne. A jobbára önkormányzati megbízásból dolgozó szúnyogirtók a vegyszeres gyérítést, vagyis a légi permetezést preferálják, miközben a biológiai védekezés hatékonyabb és veszélytelenebb is.