Világgazdaság és világjárvány

A spanyolnáthához hasonló elhalálozási arány ma a globális GDP 4,8 százalékos csökkenését okozná.

A madárinfluenza és az A típusú tüdőgyulladás (SARS) elterjedése óta a tudósok lelkesen számolják, hogy mekkora kárt okozhat a világgazdaságnak egy világjárvány. A Világbank szakérői szerint az 1918–1919-ben pusztító spanyolnáthához hasonló elhalálozási arány ma a globális GDP 4,8 százalékos csökkenését okozná. A szakemberek úgy vélték, az amerikai gazdaságban ez három-, Japánban pedig 8,3 százalékos visszaesést okozhatna.

A néhány évvel ezelőtti szakértői becslések egy olyan enyhe lefolyású megbetegedéssorozat esetére, mint amit egyelőre tapasztalunk 0,8-1 százalék körülire tették a világ gazdasági teljesítményének visszaesését. „Szerencsére" a válság miatt amúgy is leszálló ágban van a világgazdaság. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági aktvitás amúgy is zsugorodik, vagyis nem lesz olyan drámai az a többletcsökkenés, amit a sertésinfluenza elterjedése okozhat.

Alig hat éve, a SARS dühöngésének csúcspontján, a hongkongi légi forgalom csaknem hetven százalékkal esett vissza egy hónap alatt. Most ennél jóval szerényebb mértékű csökkenésre kell számítani. A sertésinfluenza kiindulópontjának tartott Mexikóban mindössze a GDP 0,3-0,5 százalékos visszaesésére számítanak. A fővárosban, a húszmillió lakosú Mexikóvárosban ez persze nem vigaszalja azokat az étterem és bolttulajdonosokat, akiknek naponta százmillió dolláros veszteséget okozott, hogy május első hetében egyetlen vendégük sem volt. Felipe Calderón elnök ugyanis felkérte az ország polgárait: maradjanak otthon, mert ez a legjobb módszer a betegség gyors terjedésének megakadályozására. Valóban nem mindegy, hogy a lakosságot milyen mértékben fertőzi meg az újabb nyavalya.

Egyesült államokbeli számítások szerint az ország népességének egyharmadát érintő fertőzés százmilliárd dolláros nagyságrendű közvetlen és közvetett károkat okozhat. Itt nemcsak a halálesetekről, hanem a betegek kiesett munkaóráiról és annak a többletmunkaerőnek a költségeiről van szó, ami az ápolásukhoz szükséges. Ráadásul a munkaerő átrendeződése miatt a járvány hatásai hosszú éveken át érezhetők lesznek.

Ezek az elemzések azonban normális időszakban és nem a válság kellős közepén készültek, amikor amúgy is egyre több ember veszti el a munkáját, a gazdasági aktivitás folyamatos zsugorodása miatt. Ráadásul a sertésinfluenza éppen egy olyan időszakban kezdett el terjedni, amikor a krízis miatt a gazdasági szereplők között megingott bizalom éppen kezdett volna helyreállni. A vásárlók azonban a járvány hallatán ismételten elhalasztják beszerzéseiket, a beruházók pedig befektetéseiket. Nem beszélve az olyan extrém reakciókról, mint a pekingi: a kínaiak betiltották a mexikói sertéshús importját, az egyiptomiak pedig saját sertésállományuk kiirtásában látják a megoldást. Miközben ma már világos, hogy a sertésinfluenzát elsősorban nem a jószágok és nem is a húsuk vagy az abból készült termékek, hanem az emberek immár egymás között terjesztik.