Vita az antidepresszánsokról | Weborvos

Ma a depressziósok számát egymillió emberből száz-százötvenezerre becsülik.

Évről évre nő az antidepresszáns gyógyszereket szedő betegek száma, derül ki a legfrissebb OECD-felmérésből. Ez alapján felvetődik a kérdés: mivel magyarázható az, hogy egyre több páciens kerül gyógyszeres kezelés alá?

- Érdekes, hogy a XXI. században a depressziós betegek száma nő, pedig az emberek korábban még soha nem éltek olyan fokú jólétben, mint manapság - mondja Szendi Gábor pszichológus, aki szerint a depresszió fogalmát az orvosok „kitágították". - A depresszió ma egyszerűen gyűjtőfogalommá vált. Ha valaki elveszíti az állását, vagy ha szerelmi csalódás éri, és két hétnél tovább kedvetlen, akkor azt a pszichiáterek hajlamosak egyszerűen a depressziósok csoportjába sorolni, majd úgy is kezelni - állítja Szendi, aki szerint egyes tünetek teljesen természetes reakciók.

A pszichológus rámutat arra, hogy az orvosok szerint a depresszió egy ingerületátvivő anyag, a szerotonin mennyiségével függ össze. Az agyban ugyanakkor kétezer ingerületátvivő anyag van, amiből a szerotonin csak egy, de a pszichiáterek jelentős része mégis úgy gondolja, hogy az antidepresszánsokkal megnövelt szerotoninszint hatására a depresszió gyógyul - magyarázza Szendi, aki szerint ennek ellentmondanak azok a kutatások, amelyek szerint nem depressziósabbak azok az emberek, akiknek genetikai okokból alacsonyabb a szerotonin szintje, vagy akiknek például a táplálékukból kivonva, mesterségesen csökkentik a szerotoninszintjüket.

Szendi úgy véli, hogy a gyógyszeripar gyártotta mítoszok az okai annak, hogy egyre többen szednek antidepresszáns szereket. - Több metaanalízis is rámutatott már arra, hogy az antidepresszáns szerek alkalmatlanok a depresszió kezelésére. Ezek az eredmények tudományos szaklapokban jelentek meg, a pszichiátria és a gyógyszeripar mégis úgy tesz, mintha ezek az elemzések nem is léteznének.

A pszichiátriai konferenciákon a szintetikus szereknek csak a pozitív hatásait hangoztatják - állítja a pszichológus, aki szerint Irving Kirsch, a University of Hull professzora és munkatársai által 2002-ben, majd 2008-ban elvégzett két elemzés egyértelműen azt bizonyította, hogy az antidepresszánsok depresszióban hatástalanok. Elemzésük Szendi szerint arra is rávilágít, hogy a gyógyszeripar egyszerűen meghamisítja az eredményeket, és az orvosok fejében rózsaszín képet alakít ki az antidepresszánsok hatásosságáról.

- Az Egyesült Királyságban évente 3,5 millióra becsülik azok számát, akik antidepresszánst szednek, amelyek gyűjtőnéven SSRI-ként (szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók) ismertek, és 2004-ben 29 millió receptet írtak fel. A vizsgálatban a kutatók elvégezték az FDA-nak, az amerikai élelmezésügyi és gyógyszerhatóságnak benyújtott mind a 47 klinikai gyógyszerhatás-vizsgálat metaanalízisét. Az eredmények azt mutatták, hogy a gyógyszerek csak az extrém súlyos depresszióban szenvedő betegek nagyon kis csoportjában hatékonyak. - Ráadásul az elemzés kimutatta, hogy az antidepresszánsok a placebókkal (hatástalan tabletták), összehasonlítva „nagyon csekély" javulást produkáltak, azonban ez elegendő volt a gyógyszerek engedélyezéséhez, mivel a törzskönyvezéshez elég a statisztikai értelemben vett szignifikancia - állítja Szendi Gábor.

Súlyos depresszióval az ötvenes években egymillió emberből ötvenet kezeltek, ma a depressziósok számát egymillió emberből száz-százötvenezerre becsülik.

- Vajon ha tényleg hatásosak ezek a szerek, akkor miért nő ilyen ütemben a betegek száma? - veti fel a kérdést Szendi. - A hazai gyógyszeripari lobbi érdeke, hogy elterjedjen az a tévhit, hogy a lakosságból minden ötödik ember antidepresszáns szerekre szorul a pszichoterápia helyett. Pedig hazánkban több ezerre tehető a depressziót pszichoterápiával kezelni tudó pszichológus szakemberek száma. Ha a depresszió oka valóban a végtelenül leegyszerűsített „szerotonin-hiány" volna, akkor az 1989 óta bevezetett antidepresszánsok már régen megoldották volna a kérdést.

Németh Attila, az Országos Pszichiátriai Központ szakmai igazgatója teljesen ellentétes álláspontot képvisel:

- Az antidepresszánsokat nemcsak depresszióra, hanem pánik-, illetve kényszerbetegségekre és generalizált szorongásra is adják az orvosok, és ha más fejlett európai országhoz hasonlítjuk az adatokat, akkor Magyarországon körülbelül 30 százalékkal kevesebb antidepresszánst írnak fel.

A szakember szerint ez azzal magyarázható, hogy hazánkban kevés számú pszichiáter dolgozik, és a háziorvosok csak teljes áron vagy OEP-támogatás nélkül írhatnak fel ilyen szereket, és ezek így a pácienseknek megfizethetetlenül drágák.

- Egyes megfigyelések szerint azokban az országokban, ahol magasabb a tabletták szedésének aránya, ott az öngyilkosság csökken - állítja Németh Attila. A pszichiáter szerint a depresszió 2010-re a fejlett országokban a második leggyakoribb népbetegség lesz a szívproblémák után, ami miatt a kliensek betegállományba kerülnek.

Ma hazánkban aktuálisan 150-200 ezer embert kezelnek depresszióval és a lakosság 10-15 százaléka az élete során legalább egyszer átesik egy depressziós krízisen. A depressziós betegeknek csak fele jut el orvoshoz, és egyharmaduk kap megfelelő kezelést - magyarázza Németh, aki szerint az enyhe depresszióval küzdő betegeknél elegendő a pszichoterápiás kezelés is, de ez legalább heti egyszeri, félórás foglalkozást jelent.

- A súlyos depresszió hatékony kezelésére a pszichoterápia mellett azonban már antidepresszáns szerek is kellenek. Ezt a betegséget nem lehet összekeverni egy egyszerű rosszkedvvel - fogalmaz a pszichiáter. - A depresszió definícióját leginkább úgy adhatnánk meg, hogy legalább két hétig tartó hangulati nyomottság, ami külső eseményhez nem társítható.

A depresszió mértékét Németh Attila szerint a hangulatingadozás, az aktivitás, az örömérzés hiánya és az öngyilkossági gondolatok határozzák meg. Egy súlyos depressziós beteg nemcsak a munkáját nem tudja ellátni, de még az is nehézséget jelent a számára, hogy az ágyból felkeljen. A betegek legtöbbjére jellemző az inaktivitás és az állandó szorongás is. Németh Attila tévhitnek minősíti, hogy az antidepresszánsokhoz úgy hozzá lehet szokni, mint a kábítószerekhez vagy az altatókhoz.