A konszolidáció nem maradhat el | Weborvos

A helyben tett erőfeszítések önmagukban már nem elegendőek a forráshiány enyhítésére.

Új főigazgatója van a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház Nonprofit Kft.-nek: a tulajdonos önkormányzat dr. Mészáros Lajost bízta meg a vezetői feladatok ellátásával. Először is arra kerestünk választ az új főigazgatóval folytatott beszélgetésünk során, hogy mi inspirálta a vezetői feladatok elvállalására a nehéz helyzetben.

– Ez visszanyúlik 1990-es évek vége felé, amikor az intézmény kódolási felelőseként, majd később kódolásvezető főorvosként dolgoztam, így a finanszírozási területet jól átláttam. Három és fél éve a főigazgató helyettese lettem stratégiai igazgatóként, s közben elvégeztem a Semmelweis Egyetem egészségügyi menedzserképzőjét. Éppen egy nehéz helyzetben lehet kihívás egy ilyen feladat, amihez adottak a módszerek. A válságkezelésben a külső szakértővel közösen alkalmazzuk ezeket a módszereket a helyzet kezelésére.

 
– Tervez-e változásokat a kórház tevékenységében, gyógyítási munkában?
– Erre inkább rákényszerülünk, ugyanis országos szinten az egészségpolitika újragondolja a különböző ellátási típusok leosztását, azzal a céllal, hogy a specializáltabb, nagyobb erőforrást igénylő ellátásokat centralizálják. Mindennek a hatékonyság növelése érdekében és szakmai szempontból is előremutató jelentősége van. Tehát egy-két specialitástól lehet, hogy meg kell válnunk, ugyanakkor biztonságosabban kell végeznünk azokat a rutinfeladatokat, amelyeket a lakosság igényel, elvár tőlünk.

– Milyen elképzelései vannak az adósság mérséklésére vonatkozóan? Egyáltalán: van-e még lehetőség, hiszen számos lépést tettek már, vagy központi intézkedésekre várnak?
– Három lehetőségünk van: januártól folyik a meglévő szerződésállományunk újratárgyalása a kedvezőbb feltételek kialakításához. A másik már évek óta tart: a belső működés racionalizálása, a betegutak, a szervezés újragondolása, a költséghatékonyságot szolgáló intézkedések végrehajtása. Fő törekvésünk a centralizáció, hogy az összes tevékenységünket a kórház főépületében valósítsuk meg. A harmadik lehetőség a külső forrásokból történő konszolidáció. A hatékonyság növelése érdekében megtett intézkedések önmagukban kevesek ekkora adósságállomány kezeléséhez, ez csak külső konszolidációval oldható meg.

– Ugyanakkor azt halljuk, hogy a források a gazdasági cselekvési keretektől függenek, tehát egyelőre nem látszik, hogy egyáltalán lesz-e külső forrás, ha igen, akkor mennyi.
– Kétféle forrás jöhet szóba. Az egyik a tőkepótlás, amelyet mindenképpen meg kell lépnie a tulajdonos önkormányzatnak, miután gazdasági társaságként működünk. Az intézmény fennmaradásra ítéltetett, így az állam részéről is várható segítségnyújtás.

 
– A kórház súlyponti intézmény, ám ezt a rendszert nem tartják megfelelőnek a tárcánál, és inkább a megyei intézményekben összpontosítanák az ellátást. Ez hogyan érintheti a kórházat?
– Ez a mostani koncepcióban valóban így van, de van a megyei intézményeken kívül néhány speciális helyzetben lévő kórház, amely mind méreténél, mind elhelyezkedésénél fogva beletartozhat ebbe a körbe, és ilyennek tartom a dunaújvárosit is. Ráadásul az elnyert nagy volumenű pályázatok is azt mutatják, hogy ennek a kórháznak helye van az ellátási struktúrában, méghozzá nagyságrendileg azonos méretben a mostani állapotához.

 
– Hogy áll a kórház a dolgozók megtartásával, idecsábításával, hiszen közel a nagy vonzerőt jelentő főváros.
– Egyes orvosi szakmákban erős hiánnyal küzdünk. Ha a működés fenntartásához elengedhetetlen a szakorvos, akkor nagyobb forrásokat tudunk megmozgatni annak érdekében, hogy idecsábítsuk, egyébként pedig hasonló lehetőségeink vannak a többi kórházhoz, a versenyben nem maradtunk alul. A szakdolgozói létszámunk pedig a működés határán van, ennél kisebb létszámmal nem tudnánk működni, tehát létszámleépítést nem tervezünk.

– A kórház vezetésében lesznek-e változások?
– Menedzsmenti fejlesztés semmiképpen nem lesz, inkább önmérséklet lesz tapasztalható. A stratégiai igazgatói posztot nem töltjük be, ugyanakkor az orvos-igazgatónak lesz a jelenlegi, járóbeteg- ellátásért felelős helyettese mellett egy, a fekvőbeteg-ellátás felügyeletét ellátó helyettese is.

– Milyen vezetői magatartást szeretne meghonosítani?
– Az egyes szereplőnek nagyobb önállóságot kívánok biztosítani saját szintjükön, azért hogy ott oldódjanak meg a problémák, minél kevesebb konfliktust toljanak felfelé a menedzsment irányába. Úgy érzem, ez komoly ösztönző erő lehet azok számára, akik szeretik az önállóságot, szeretik önállóan megoldani a gondokat. A menedzsmentnek a külső környezettel kell foglalkoznia, a beszállítókkal, hatóságokkal tárgyalnia, most leginkább ez köti le az energiákat. A belső működtetésre így viszonylag kevesebb figyelem jut, viszont a középvezetők olyan kvalitásúak, hogy nagyobb önállósággal hatékonyabban tudják megoldani a problémákat. Természetesen instrukciókat kapnak, és az irányvonal mindig világos lesz számukra, de a hogyanokra nekik kell megtalálniuk a megoldásokat.