A létszámleépítés nem lehet az előrelépés eszköze

Magyarországon még mindig ritka, hogy a kórházi vezetők nem orvosok. Tatabányán viszont többször előfordult.

Benkő Zoltán

- Tatabányán több példa is akad arra, hogy nem orvos töltötte be a főigazgatói posztot.

- Sajnos statisztikai adatokkal egyelőre nem igazolható, hogy az
orvosok vagy a közgazdászok számítanak-e hatékonyabb és eredményesebb vezetőknek az egészségügyben. Az is könnyen lehet, hogy ez nem végzettség, hanem rátermettség kérdése. Mindenestre tény, hogy jó néhány fejlett egészségüggyel rendelkező országban sokkal nagyobb szerepet vállalnak közgazdászok az ellátórendszer és az intézmények működtetésében, mint nálunk. Fontosnak érzem hangsúlyozni, hogy közgazdászként több mint tíz éve foglalkozom egészségüggyel, részben társadalmi szintű, részben intézményi kérdésekkel. Tekintettel arra, hogy az utóbbi két évben az ellátórendszer átalakulása felgyorsult, úgy éreztem, a gyakorlati
kihívások száma is megsokszorozódott. Így fogalmazódott meg bennem az a gondolat is, hogy operatív intézményvezetőként folytassam ezt a tíz éves munkát. Intenzíven kerestem a lehetőséget, melyet végül a tatabányai főigazgatói pozíciójában sikerült megtalálni.

- Előzetes információi és az első tapasztalatok főigazgatói
beosztásában menyire "fedik" egymást? Mi az, amin feltétlenül
változtatni szeretne, vagy feltétlenül változtatni kell Tatabányán?

- Nos, a helyismeretem még szerény, noha a pályázati eljárás során sok mindent megtudtam Tatabányáról, a megyéről, az intézményről. Az első benyomások nagyon kedvezőek. A kórház gazdálkodási értelemben lényegesen stabilabb, mint számos hazai intézmény. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ez egy törékeny egyensúly: ma még nem tudjuk pontosan, hogy az ellátórendszer átalakulása, a finanszírozási változások a betegforgalmat és a pénzügyi helyzetet hogyan fogják befolyásolni. Szó sincs arról, hogy hátradőlhetnénk. Az azonban mindenképpen örvendetes, hogy rendelkezésünkre áll néhány nyugodt hónap arra, hogy a nagyobb léptékű változásokat kellő megfontoltsággal és szakmai megalapozottsággal tudjuk előkészíteni. A jelentős struktúraváltás nem kerülhető el.

- Ezt az országos vagy a megyei szintre érti?

- A szükséges strukturális változások természetesen az ellátórendszer teljes spektrumát érintik. Ennek ugyanúgy megvan a társadalmi szintje, például a szubszidiaritás elvének még fokozottabb érvényesítése (az alapellátás és a járóbeteg-ellátás szerepének és súlyának növekedése a fekvőbeteg ellátás tehermentesítésével párhuzamosan), mint a regionális vagy intézményi szintje. Társadalmi szinten az egészségügyi kormányzat felelőssége, hogy milyen változások történnek, de úgy gondolom, regionális vagy megyei szinten az intézményfenntartó önkormányzatok is sokat tehetnek. Intézményi szinten pedig a helyi menedzsment feladata, hogy törekedjen az adott feltételrendszerben optimális működésre.

- A tatabányai kórházban most több személycsere is folyamatban van. A neurológiai mellett a gyermek-, a pszichiátriai és a traumatológiai osztályon lesz új vezető. Tervez személyi változásokat, például közvetlen környezetében, a menedzsmentben, az "ötödik emeleten"?

- Az említett osztályok élén a változások folyamatban vannak,
jelenleg a szakmai értékelés stádiumában vannak a beküldött pályázati anyagok. Bízom benne, hogy sikerül olyan szakembereket találni a megfelelő helyekre, akikkel hosszú távon tudunk majd együttdolgozni. A menedzsmenttel kapcsolatban nincs semmi prekoncepcióm, nem úgy jöttem ide, hogy hozom a saját embereimet, mert ez a szokás. Közvetlen munkatársaimmal kapcsolatban az első benyomásaim kedvezőek. A menedzsment helyi ismereteivel, kapcsolataival nagyban segítheti a munkámat. Az első két-három hónap az ismerkedés, a tanulás ideje, ezt
követően, kora ősszel szeretném elkezdeni a szakmai program
megvalósítását. Azt gondolom, akkor derül majd ki, hogy szemléletben, dinamizmusban fel tudják-e venni a menedzsment jelenlegi tagjai azt a ritmust, ami szükséges a továbblépéshez.

- Említette a szakmai programját. Mik ennek a főbb irányai?

- Az egyik legfontosabb alapelvnek tekintem, hogy nem szabad egyetlen intézmény keretei között gondolkodni. Persze a kórház működésében is lehet sok mindenen javítani, de valódi eredményeket akkor tudunk elérni, ha egy nagyobb populáció (200-500 ezer ember) egészségügyi ellátásának komplex szervezésében és menedzselésben gondolkodunk. Egy súlyponti kórháznak az én szerepfelfogásom szerint meghatározó feladatokat kell vállalnia a megye vagy a régió ellátásának megszervezésében, a szolgáltatások teljes keresztmetszetében. Ma Magyarországon az egészségügyben nincs olyan szereplő, aki egy adott populáció egészségügyi ellátásának optimalizációjában lenne érdekelt, illetve ez lenne a feladata. Ebbe a résbe szeretnék az intézménnyel belépni.

- Lehetséges az együttműködés a kórházak közötti versenyben?

- A verseny kényszeríti ki a valódi együttműködést. Egy adott megye vagy régió keretein belül a szoros szakmai és szervezeti integráció biztosítja azt az üzemméretet, mely egyrészt az operatív működés szempontjából optimális, másrészt a szolgáltatók versenyében kellően stabil pozíciót eredményez. Szeretném, ha a Szent Borbála Kórháznak lenne egy megalapozott középtávú stratégiája, ha pontosan tudnánk definiálni, hogy 10 év múlva milyen szerepben látnánk szívesen az intézményt. A súlyponti szerep még új fogalom, az egész szakma most tanulja az ezzel járó viselkedésformákat. Az azonban elég egyértelmű kihívás, hogy a súlyponti szerepnek meg kell tudni felelni. A közép-dunántúli régióban van további négy súlyponti intézmény, Győr földrajzi közelsége is fokozza a szolgáltatók versenyét. Egy szűk finanszírozásban mindenki a növekedésben látja az előrelépés útját. Mint jelent ez a Szent Borbála Kórház szempontjából? Véleményem szerint azt, hogy a betegeket középtávon csak jelentős fejlesztések árán tudjuk megtartani. Ez a szakmai programom elsődleges célkitűzése.

- Milyen fejlesztések jöhetnek szóba?

- A sürgősségi ellátást tekintem az egyik kiemelt területnek, ahol nagyon komoly előrelépésre van szükség. A népegészségügyi indikátorokban megjelölt területeken, például az onkológia, a szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésében szükség van a centrumszerű fejlesztésekre, de a prevenció erősítésére is. Az orvosszakmai színvonal, a gyógyító munka közvetlen eredményessége mellett nagyon fontosnak gondolom a szolgáltatási színvonal, a komfort általános javítását is. A piaci versenyben ez is kritikus szemponttá fog válni.

- A Szent Borbála Kórház súlyponti kórház lett, de kevesebb ágyszámmal, kevesebb létszámmal kell megoldani a feladatokat, ráadásul úgy, hogy a térség szintén kevesebb aktív ággyal működő kórházaiból is idejönnek a betegek. Csak a szülészetet említem: még Komáromból is idejárnak a kismamák, miközben a napokban köszöntek el több mint száz dolgozótól. Felkészült a kórház a növekvő betegforgalomra?

- A betegforgalom alakulásával kapcsolatban még nincsenek olyan
statisztikák, amelyekből messzemenő következtetéseket lehetne levonni. Ráadásul az én programom szerint egyre inkább a mi kezünkbe kerülhetne a betegforgalom irányítása, menedzselése. Alapvetően úgy gondolom, hogy a várható betegforgalom és a rendelkezésre álló kapacitások, kellő odafigyeléssel szinkronba hozhatóak.

- Korábban volt példa arra, hogy betegeket nem tudták fogadni pénzhiány miatt, sok kórházban most a gyógyszerbeszerzés okoz gondot. Milyen technikákkal lehet kezelni a finanszírozásban fellépő gondokat? Várható további létszámleépítés?

- A kórház pénzügyileg stabil. A létszámgazdálkodás persze általában kényes kérdés. A bérjellegű kiadások ugyanis a teljes gazdálkodás több mint 60 százalékát teszik ki, ez a legnagyobb tétel, ugyanakkor kicsi a rugalmassága. Egyfelől az úgynevezett minimumjogszabályban a létszámelvárások pontosan rögzítettek, másfelől a közalkalmazotti jogviszonyból adódóan a bérezésben kicsi az intézmény mozgástere. Az is tény, hogy az elmúlt két-három év szűkülő finanszírozása mellett a kórházak egyre inkább rákényszerültek arra, hogy belső tartalékaikat kiaknázzák. Biztos vagyok benne, hogy kisebb mértékben vannak még racionalizálási lehetőségek, de a szakmai programomat nem erre alapoztam, hanem a már említett "előre menekülés" politikájára.