Aki hallani akar, spórolhat

A csökkentett finanszírozása brutális mértékben érinti a hallókészülékekre szoruló betegeket.

Jelenleg azonban a rászoruló sem képes kifizetni a készülék árát - mondta érdeklődésünkre Ábrányi Ágnes, az egyik neves pécsi audiológiai szalon vezetője. Az okokat a decemberben bekövetkezett társadalombiztosítási szabályok drasztikus változásával magyarázza: csökkent a támogatás, miközben minden készüléket 20 százalékos áfa-költség terhel.

E szerint például egy alap analóg készülék darabjáért - amelyen csupán a hang erőssége változtatható - illetve a hozzátartozó szükséges kiegészítőkért a beteg eddig húsz ezer forintot fizetett 85 százalékos támogatás mellett. December óta mindezért egy fül esetében negyven ezret, kettőnél pedig már 80 ezret kell kiadnia. A támogatás ugyanis 85-ről 50 százalékra csökkent.

Mivel a betegek többsége idős, nyugdíjas korú, a számukra tetemesnek számító összeget képtelenek előteremteni. Egyre többször tapasztaljuk, hogy akik egyáltalán eljönnek audiológiai vizsgálatra és megtudják, mennyibe kerül a készülék, egyszerűen elmennek. De vannak olyan páciensek is, akik nyíltan megmondják: majd visszajövünk néhány hónap múlva, ha sikerül összespórolni a pénzt – állítja a szakember.

Most tehát ott tartunk, hogy az egyszerű, alap eszközök annyiba kerülnek, mint a 70 ezer forintról induló, de több mint százezer forintért is piacon lévő korszerűbb, digitális készülékek. A digitális készülékek támogatási rendje ugyan nem változott, de aki a 40 ezer forintot sem tudja kifizetni egy analóg hallókészülékre, az nyilván a digitálisat sem fogja megvásárolni.

Az igazsághoz ugyanis hozzátartozik: nem azért választották többen az egyszerű analóg készüléket, mert nem szerettek volna modernebb, könnyebben kezelhető eszközt viselni, hanem azért, mert csak erre futotta a családi kasszából. Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a betegek már a vizsgálatra is félnek bejönni- sorolta az átalakult támogatási rend következményeit Ábrányi Ágnes, aki szerint a sokkoló mértékű változtatást nem előzte meg széleskörű egyeztetés, de a minisztérium a szakma véleményét, tanácsát is figyelmen kívül hagyta.

A Siketek és Nagyothallók Szövetsége kidolgozott ugyan egy korrekt javaslatot, amelyben szerepel, hogy a készülék javítását vegyék ki a támogatási körből, rászorítva ezzel a betegeket , hogy meglévő készülékeikre jobban vigyázzanak.
De a szervezet azt is kérte, hogy hat elemet támogasson a biztosító. (Az elemeket sűrűn, 8-12 naponta cserélni kell, 18 év fölött azokról is levették a támogatást.)

A másik probléma az, hogy bár fontos szakmai feladatunk lenne a halláskárosult betegek gondozása is, de a páciensek, az árak hallatán messziről elkerülik a szakorvosi rendelőket. Emellett a minisztérium fejlesztéseket is elvárna tőlünk, de ehhez hozzátartozik: a jelenleg még kapható analóg készülékek közül soknak gyártása már megszűnt, viszont a valóban korszerűbbnek számító digitális hallásjavító árát nem tudják kifizetni.

A nagyothalló készülékek körüli anomália egyébként nem csak az időseket érinti. A munka világában egy hallássérült fiatalember megfelelő korszerű készülék nélkül labdába sem rúghat. Ha pedig éppen egy munkanélküli keres állást, kérdés, hogy miből teremti elő a részére szükséges készülék árát.