Átalakulnak a RET-ek

Már van olyan szervezet ahol lázasan dolgoznak, a Dél-Dunántúlon egyelőre még csak átalakulóban van a Regionális Egészségügyi Tanács.

Időközben azonban elkészült egy képviselői indítvány, amelynek lényege, hogy a továbbiakban a parlament rendelkezzen a RET-ek szervezéséről, illetve a decentralizált finanszírozás kereteiről.
A RET-ek határai gyakorlatilag megegyeznek a közigazgatási régióhatárokkal, azokban állami, egyházi és magánszemélyek egyaránt megtalálhatók. A kijelölt hét testület közül több már megkezdte munkáját, de van olyan amelyik még csak most szerveződik újjá.

Így például három év folyamatos működés után átalakulásra kényszerült a Dél-dunántúli Regionális Egészségügyi Fejlesztési Tanács. Ennek oka az időközben lezajlott önkormányzati választás volt, amely alaposan megkeverte a korábbi tagság névsorát. Változik ugyanis az elnökök, az alelnökök, az önkormányzati, sőt a kistérségi vezetők személye is.

Most éppen arra várunk, hogy az önkormányzatok állítsák össze és nyújtsák be a delegálandó tagok listáját- mondta érdeklődésünkre Dr. Szekeres Péter a Dél-dunántúli RET titkára. Az idő azonban sürget bennünket, hiszen az érdemi munkát legkésőbb január elsejétől – az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény parlamenti elfogadásától - meg kell kezdeni. Március 31-ig pedig már a RET-en belül meghozott konkrét döntések alapján a kórházi ágy struktúra változtatásnak is meg kell történnie.

Dr. Szekeres Péter reméli, hogy a tanács tagjainak teljes névsora november végére összeáll. A kórházi ágyszám-csökkentés ügyében meghozandó racionális döntéshez azonban mindenképpen szükség lesz olyan vitaanyag elkészítésére, amelyet a Dél-Dunántúlon működő kórházakra lebontva lehet majd tárgyalni.

A Dél-Dunántúli RET munkáját egyébként kissé megkönnyíti az a részletező hatástanulmány, amelyet a tanácson belül korábban kidolgoztunk- állítja a titkár. Ez a dokumentum ugyanis már rögzíti az adott ágykapacitást, és kihasználtságának mértékét is.
Ami azonban az ágyak puszta elosztásánál jóval izgalmasabb feladat lesz, hogy a Tanácsnak meg kell vizsgálnia: a kórházak figyelembe vették-e ágy-struktúrájuk tervezésében azt a nem elhanyagolható szempontot, miszerint a megváltozott körülményekhez adott-e egyáltalán a törvény által rögzített minimum feltétel? Mert például hiába akar majd egy fekvőbeteg intézmény aktív ágyai helyett jövőre krónikus ágyat működtetni, ha hiányzik ott az ápoláshoz szükséges humán ( geriátriai szakemberek, orvosok, ápolók) és eszköz igény – figyelmeztet az esetleges buktatókra a RET titkára.

A RET-ek hatékony és gyors döntéshozását azonban mindenképpen nehezíti, hogy egy-egy tanácson belül nagy számú képviselő foglal helyet. A Dél-Dunántúlon például - amely a maga három megyéjével az egyik legkisebb szervezeti egységnek számít - több mint ötven taggal számolnak. Az pedig nem titok Magyarországon: minél több ember ül egy asztal mögött, annál nehézkesebb a döntések meghozatala.

Szekeres szerint azonban e tekintetben most valós konszenzus kényszer van: amennyiben nem születik meg helyben az egyezség, a végső szót - a törvény betűi alapján – a minisztérium mondja ki. Azt pedig tapasztalatok sora bizonyítja: egy külső, helyismeret nélküli szervezet döntése csak a legritkább esetben felel meg a helyi közösség számára.

Szakemberek szerint szükséges a RET-ek működése. Többek között azért is, mert e szervezeti felállás egyben lehetőséget is teremt ahhoz, hogy a regionális fejlesztési politikához kapcsolódva közös pályázatot nyújtsanak be az Európai Unióhoz.
Az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet(ESKI) adatai szerint eddig már hatvan millió forint folyt be az uniós csatornán a RET-ekhez, de további 60 millióra is már biztosan lehet számítani.
A regionális egészségügyi fejlesztéseket segítő uniós tendereken kívül a RET további előnye még az is: miután minden szereplőnek érdeke a megegyezés, ezért a szervezet komolyan ösztönöz egy folyamatos párbeszéddel egybekötött együttműködésre a régióban működő egészségügyi intézmény vezetői és a különböző politikai pártokhoz tartozó önkormányzati tisztségviselők között.

Ez a fajta, egymás érdekeire tekintettel lévő közös gondolkodás pedig megtakarítást hozhat az intézményeknek, hiszen megakadályozhatja a költséges, párhuzamos eszköz beruházásokat. Meggondolatlan pénzkidobás ugyanis két szomszédos kórházban ugyanazokat a diagnosztikai berendezéseket megvenni és működtetni, amikor az egyes feladatokat egymás között akár meg,-illetve el is lehetne osztani.