Beavatták a kórháziakat Szegeden

Csaknem teljes létszámban felvonult a szegedi egyetem vezérkara, a beolvasztott intézmények dolgozóit várva.

Sok üres szék maradt a szegedi egyetemi tanulmányi központ konferenciatermében csütörtökön késő délután, amikor a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) vezetése az október 1-től beolvasztott városi kórház és szakrendelő dolgozóit várta, hogy – mint Szabó Gábor rektor fogalmazott – egyetemi polgárokká fogadják őket. A több mint félezer dolgozóból mintegy százötvenen vettek részt a rendezvényen.

Amint arról a Weborvoson beszámoltunk, a szenátus – az egyetem legfőbb döntéshozó testülete – augusztus végén, harmadik nekifutásra szavazta meg az integrációt, a városi közgyűlés pedig – az ellenzék tiltakozásával – szeptember közepén hagyta jóvá az összevonást. A döntéshozóknak az integráció melletti legfőbb indoka, hogy pazarló és fenntarthatatlan a jelenleg 39 telephelyen üzemelő, számos párhuzamosságot működtető rendszer, az ésszerűsítéssel felszabaduló források fejlesztésekre fordíthatók, valamint érvelésük szerint egy racionalizált rendszerre az Európai Unió is nagyobb eséllyel biztosíthat beruházási támogatásokat.

A rektor messziről indított: a vezető munkatársak bemutatása, majd az egyetem életképeit felvillantó videofilm levetítése után a tudományegyetem közel ötszáz évre visszanyúló gyökereit, s fejlődésének történelmi fordulópontjait ecsetelte, a működéshez kapcsolódó adatokat sorolt, majd miután diaképeken bemutatta az egyetem épületeit is, csak azután tért rá az egészségügyi integrációra.

– Bízzanak bennünk! – mondta Szabó Gábor. – Nem azért tartott olyan sokáig megegyezni az intézmények összevonásáról, mintha nem lettünk volna biztosak a kezdetektől abban, hogy ez az egyetlen járható út. A mérkőzés nem az érintett intézmények dolgozói, hanem az egyetem és a város vezetői között zajlott. Önök egy olyan egyetem polgárai lettek, amely képes egy ekkora egészségügyi rendszer csúcsszintű integrációjára, ennek nyomán pedig olyan egészségügyi ellátás épülhet ki Szegeden, amilyen nincs másik az országban. Ehhez mindkét fél részéről kompromisszumkészségre, türelemre és hitre van szükség – fogalmazott a rektor, majd azt mondta: „az integrációval nem egy nagy mamut kebelezett be két kisebb mamutot, a cél együtt kitalálni, hogy a méltatlanul alulfinanszírozott rendszerben miként lehet nyugodt és színvonalas betegellátást nyújtani."

Lassítanak a sebességen

Szabó Gábor beszélt arról, hogy korábban ő maga is úgy vélte: gyorsabban megvalósítható az intézetek átszervezése és egységesítése. Ugyanakkor mára belátta, hogy ez csak hosszabb folyamat eredménye lehet. – Nincs hova sietni. Ha ötven évig elvoltunk a párhuzamosságainkkal, ezen a pár hónapon már nem fog múlni. A cél nem a gyorsaság, hanem az, hogy az új rendszer jól működjön – mondta a rektor.

Pál Attila, a klinikai központ elnöke, az integráció szakmai felelőse elmondta: az egyetem 9 milliárdos ingó és ingatlanvagyont vett át az önkormányzattól, a városi intézmények éves működési költségvetése 4 milliárd forint. A kórháznak szeptember 30-án 226 millió, a szakrendelőnek 169 millió forint tartozása volt, a klinikák szállítói számlaállománya október 1-jén 2,6 milliárd forintra rúgott. Az összevont intézményrendszerben 1433 aktív, 177 rehabilitációs és 180 krónikus ágy van, közel 10 ezer szakorvosi és mintegy 2 ezer nem szakorvosi óraszámmal gazdálkodhatnak. Az önkormányzattal kötött szerződés 10 évig rendes felmondással nem szüntethető meg. Az egyezség része, hogy az egyetem megkapja az integráció nyomán felszabaduló, majd eladásra kerülő ingatlanok nettó vételárát, továbbá a város 10 éven át évi 100 millió forintos fejlesztési forrást is biztosít.

Felülvizsgálják a szerződéseket

A klinikai központ vezetője hangsúlyozta: az egyetem vagyonjogi jogutód, ami azt jelenti, hogy a kórház minden hatályban lévő szerződését változatlan formában átvette. Pál Attila ugyanakkor hozzátette: ezen szerződéseket felül fogják vizsgálni, s ha szükségesnek látják, újratárgyalják.

Az előadások után többen érdeklődtek a kollektív szerződésről. Elhangzott: a kollektív szerződéssel korábban nem rendelkezőkre az egyetemen életben lévő szerződés vonatkozik. A szakrendelő diagnosztikai szakmáiról a jelenlévők megtudhatták: az ott dolgozók várhatóan decemberig őrizhetik meg közalkalmazotti státusukat, utána a klinikai ellátást szervező magáncég alkalmazottaivá válnak.

Temesváry Beáta pszichiáter főorvos felvetette: több kórházi orvos aggódik amiatt, hogy egyetemi alkalmazásban olyan tudományos követelményeket – cikkeket, idézettségi faktort – várnak el tőlük, amit nem tudnak teljesíteni. Példaként elmondta, hogy van olyan munkatársa, akit nemrég bocsátottak el a klinikáról, utána került a kórházba, ezek után viszont ismét a klinika alkalmazásában áll. Pál Attila általánosságban azt válaszolta: az alapvető elvárás nem változik az orvosokkal szemben. Úgy fogalmazott: „ha van egy 30 éve gyerekeket gyógyító orvosom, aki ránézésre képes diagnosztizálni a betegét, mi értelme volna elkezdetni vele impakt faktort gyártatni?" Ezt követően azonban hozzátette: az adott szakterületre vonatkozó speciális követelményekről minden esetben az érintett klinika, illetve tanszék vezetőjének hatásköre dönteni.

Annak ellenére, hogy időkorlát nélkül volt lehetőség kérdéseket feltenni, összességében kevés érdemi hozzászólás hangzott el.

– Keményebb és súlyosabb kérdésekre számítottunk. De nem baj, indulásnak jó ez így – összegzett zárszavában az egyetem rektora.