Civil statisztika: sokan vannak, de nem elegen

Állítsd be, hogy a Weborvos az elsők között legyen a Google-találatokban!

16 ezer főállású dolgozóénak megfelelő munkát végeznek a nonprofit szektor önkéntesei.

Az összegzés ugyan nem bontotta le részletesen, hogy az egészségügyi, illetve a főként ápolást, gondozást végző szociális profilú alapítványoknál, illetve egyesületeknél hányan dolgoznak, de az összesített adatokból erre is következtethetünk. Eszerint főállásban 63 ezren, részmunkaidőben 34 ezren dolgoznak a nonprofit-szektorban, viszont az önkéntesek száma – amelyen belül az egészségügyi és a szociális szféra kiemelt helyen áll – 400 ezer fő. Az általuk teljesített munkaóra pedig 16 ezer főállású foglalkoztatottnak felel meg.

 
A szociális ellátórendszerhez kapcsolódó civil szervezetek száma nem véletlenül magasabb, hasonló a arány a fejlettebb államokban is. Az ok pedig Magyarországhoz hasonlóan az öregedő társadalom képe. Svájcban már elkészült az a számítás, miszerint 2060-ra a lakosság 8 százaléka otthonban élő személy lesz. Amíg a svájci otthonok lakóinak átlagéletkora több mint 85 év és haláluk előtt átlagosan két évet töltenek speciális szakintézményben, addig hazánkban az ápolási ágyakon lévő, szintén otthonokban élők átlagéletkora mintegy tíz évvel kevesebb.

Az önkéntesi munkavégzés Európában sem egyforma múltra tekint vissza. Ausztriában például 1999-ig egyáltalán nem dolgoztak önkéntesek az egészségügyben, mert ezt a munkát az osztrák kormány nem engedélyezte. Így, e tevékenységet csakis hivatásos, szakképzett ápolószemélyzet végezhette. Az osztrák egészségügyi tárca állásfoglalásának megváltoztatást az élet kényszerítette ki: a hivatásosok egyszerűen nem bírták el a megnövekedett terheket.

Így léphettek be 2000-től a rendszerbe az önkéntes segítők, a munka jogainak és kötelezettségeinek intézményesített keretei vannak már Ausztriában. E szerint például az önkéntes segítők költségtérítést kapnak, melyet a kórházak, ápolási otthonok könyvelésében figyelembe kell venni. (Bécsben például 31 gondozóotthon működik, melyben tízezer ápolásra szoruló idős beteg él. Ezeknek az intézményeknek a kétharmada lakóotthon, egy harmada pedig betegosztály.)

A rövid idejű osztrák tapasztalatok szerint problémák is adódnak időnként a civil segítőkkel: ahol sok az önkéntes, ott egyre sűrűbben megkérdőjelezik például a hivatásos személyzet létszámának szükségességét. Ezért az ottani tárca most arányosan, megfelelő számú csoportokba integrálva próbálja bevetni az önkénteseket. Ezzel csak az a gond, hogy a civilek „hadrafoghatósága" bizonytalan, hiszen szabad idejüktől függően mennek segíteni, az intézmények munkavállalásra (behívásra) nem is kötelezhetik őket.

Az egészségügyi önkéntesekre természetesen szabályok is vonatkoznak, melyek közül a legfontosabb a titoktartás és a beteggel szembeni maximális udvariasság elvárása. A civil önkéntes nem végezhet például szakápolói feladatot, csak azoknak a tevékenységeknek hiányát pótolja, melyek a személyzet leterheltségéből adódnak, viszont a páciens igényelné. Ilyen a felolvasás, a beszélgetés, a lelki erősítés, a vigasztalás, esetleg kisebb bevásárlások elintézése.

A magyarországi önkéntesek zömét családi érintettség – például nemrég elveszített hozzátartozó, gyógyíthatatlan beteg stb.- motiválja leginkább a munkára, de meghatározó lehet a vallási elkötelezettség is. A tapasztalatok szerint az orvosok és a nővérek szívesen látják a hazai kórházakban, ápolási intézményekben a jószándékú, segíteni akaró civileket, akik között már fiatalok is akadnak.