Csomagolnának, de maradnak | Weborvos

Bár június elsejétől már pályázható lesz az áttelepülési támogatás, a mobilitási program iránti érdeklődés mégis gyér Baranyában.

A pályázat szintén fontos feltétele, hogy a megszűnt és az új munkahely közötti, közúton mért távolság nem lehet kevesebb 51 kilométernél.

Bár a pályázati határidő közeledik, a lehetőség iránt egyelőre gyér az érdeklődés Baranyában. Igaz ez annak ellenére, hogy a megyei kórházból már májusban és júniusban megtörténnek a leépítések, a pécsi egyetemi klinikán pedig napok kérdése, mikor válik ismertté az elbocsátandó dolgozók első köre.

Mint azt a regionális munkaügyi központ illetékese portálunknak elmondta: a leépítésekre felkészültek, ezért az elbocsátott dolgozóknak mindenben megpróbálnak segíteni. Ezt célozta a megyei kórházba meghirdetett két napos tájékoztatási akciójuk is, de csak kevesen mentek el a megbeszélésekre, holott vannak felkínálható álláslehetőségek.

Munkaügyi szakemberek tapasztalatai szerint a magyarok jellemzően ragaszkodnak megszokott környezetükhöz, nehezen válnak meg otthonuktól, barátaiktól, különösen ha hátuk mögött már több évtizedes munkaviszony áll. A fiatalabb orvosok – esetleg kisgyerekkel is -, vagy a „kalandvágyóbb" hajlamú, egyedülálló szakdolgozók ugyan hajlandók mozdulni, viszont ők inkább valamelyik uniós országot célozzák meg. De Pécsről semmiképpen sem költöznek át mondjuk Salgótarjánba, még akkor sem, ha az állásajánlat kecsegtetőbb a megszűntnél.

- Azért nem mozdulok, mert Pécshez köt - mondta az egyik szakdolgozó, aki már megkapta a közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetéséről szóló dokumentumot. Az ötvenes éveiben járó nővér szerint ez nem úgy megy, hogy egyszer csak jön a költöztető és áttelepíti őket az ország másik felébe. Ki garantálja például, hogy a férje pár évvel a nyugdíj előtt egy másik városban talál magának munkát? Emellett azt sem tudható pontosan, milyen összegű támogatást kaphat egy-egy pályázó. De a nővér él a gyanúperrel, hogy azzal a pénzzel nem kezdhető új élet.

További gond, hogy akik most sorban megkapják az elbocsátásról szóló papírt, nem fiatalok már, ezért sok esetben a szülőkről is nekik kell gondoskodni. Ha valaki mégis úgy dönt, hogy egyedül, a családot hátrahagyva indul el az ismeretlenbe, akkor számolnia kell azzal a veszéllyel, hogy a távolság, a megritkult találkozások megölik az életközösséget.

Mindezért többen fontolgatják, hogy ha nem sikerül az egészségügyben helyben újból elhelyezkedni, akkor inkább elhagyják a pályát, aztán majd meglátják, mi lesz.

Ha pedig valaki mégis áttelepülésre szánja rá magát, és beadja a pályázatot, akkor azzal is számolnia kell, hogy a támogatásért cserébe az új munkahelyen legalább egy évig fenn kell tartani közalkalmazotti jogviszonyát. Nincs mód tehát visszatáncolásra, még akkor sem, ha az új munkahelyi körülmények nem felelnek meg a várakozásnak.