Egyre nagyobb az igény a bohócdoktorokra

Mától a Pécsi Tudományegyetem gyermekklinikáján két, frissen végzett bohócdoktoruk állt munkába.

Egyre nagyobb az igény a kórházban kezelt gyermekek gyógyulását, stresszoldását segítő bohócdoktorokra a hazai egészségügyi intézményekben, de e sajátos terápia térhódítása az anyagi lehetőségek függvénye.

Rékay Ágnes, a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány ügyvezető igazgatója a szervezet szerdán Pécsen tartott sajtótájékoztatóján kitért arra, hogy bár sok helyen látnák őket szívesen, jelenlegi költségvetésük tíz kórház hatvanöt osztályán és egy idősek otthonában teszi lehetővé bohócdoktoraik rendszeres jelenlétét.
Megjegyezte: jelenleg négy kórházzal tárgyalnak a jövőbeni együttműködésről, a távlati cél pedig, hogy a nevetésterápia minden, gyermeket gondozó egészségügyi intézményben elérhető legyen.

Utalt rá, hogy az első kórházi "bohócterápiás részleget" 1986-ban New Yorkban hozta létre Michael Christensen amerikai bohóc, amikor beteg testvérét látogatta meg egy gyógyintézetben. Azóta Európa több országában alkalmazzák a gyógyító nevettetést.

Magyarországon 1996-ban alakította meg az osztrák Rote Nasen Clowndoctors Szervezet a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványt. A bohócok féléves speciális képzésben is részesülő profi színészek és előadóművészek, akik hetente legalább egyszer ellátogatnak a kórházban ápolt beteg gyermekekhez, hogy egy kis vidámságot vigyenek nekik szituációs játékokkal, zsonglőrködéssel, bűvészkedéssel, s egyebek mellett zenés előadásokkal.

Rékay Ágnes elmondta: a jelenleg huszonhét bohócdoktort foglalkoztató alapítvány tavaly húszezer, fennállása óta pedig mintegy százötvenezer gyermek gyógyulásához járult hozzá.

Kitért rá, hogy szerdától a Pécsi Tudományegyetem gyermekklinikáján két, frissen végzett bohócdoktoruk állt munkába, s az így négytagúra bővült "pécsi csapattal" az országban egyedülálló módon kettőről háromra növelhették a klinikán tartott heti "bohócvizitek" számát.

Decsi Tamás professzor, a klinika igazgató-helyettese a bohócdoktorok munkájával kapcsolatban azt jegyezte meg, hogy bár maguk az egészségügyi dolgozók is igyekeznek mindent megtenni az intézményben kezelt gyerekek kikapcsolódásáért, a bohócdoktorok olyan eredményeket érnek el náluk, melyeket más eszközökkel nem lehetne.

Hangsúlyozta, hogy a felnőttek és gyermekek eltérően élik meg a betegséget és a kórházi gyógyulás folyamatát. Amíg a felnőtt felkészül és tervez, a gyermek a megszokott környezetéből hirtelen egy másik világba csöppen.